A Pachelbel Brothers világ körüli turnén van, de még indulásuk előtt sikerült megkérnünk az ukulelésüket, hogy fedje fel kánonjuk titkos receptjét.

A dalt nem csak azért érdemes megtanulnunk, mert ezen túl minket követelnek majd az esküvőszervezők, hanem azért is, mert kiváló bemelegítő gyakorlat ukulelejáték előtt, hiszen van benne könnyű akkord (A-dúr), ujjcsavarós akkord (G-dúr), egyujjaltöbbetlefogós akkord (D-dúr), mutatóujjatbegörcsöltető akkord (H-moll), azujjaimatvégképpösszekeverem akkord (F#m), úgyhogy ezzel tényleg minden irányba megmozgatjuk az ujjperceinket. Előfordulhat az is, hogy történetesen egy ukulelebolt előtt sétálunk el, és a velünk tartó barátunk azt mondja: "Ugyan már, játssz valamit!" Na, ilyenkor tud leblokkolni az ember, nade ha ezt a pár akkordot megjegyezzük, könnyen megcsillogtathatjuk ukulelevirtuozitásunkat.

Talán nem annyira feltűnő, de a videón nem a "megszokott" ukulelémen játszom, hanem egy nagyon hasonlón. Ez a kis szépség a Kala koncert méretű, koafából készült, prémium kategóriás darabja, amelyről néhány szót a következő bejegyzésben fogok írni.

Pachelbel neve lehet, hogy nem sokaknak ismerős, az általa komponált D-dúr kánon akkordjait azonban szinte nincs, aki már ne hallotta volna. Olyan akkordsort állított össze ugyanis ez a nagyszerű barokk zeneszerző, amely aztán millió más komponistát és könnyűzenék szerzőit is megihlette. Az abszolút jó értelemben vett fülbemászó akkordsorban olyan természetességgel következnek egymás után a hangzások, hogy az ember úgy érzi, mintha ezt a dallamot mindig ismerte volna.

Pachelbel egyébként egy tizennégygyerekes családba született, zenei tehetsége már kisgyermekkorában megmutatkozott. Ő a német barokk zene korának, a 17. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek. Bővebben sok érdekesség olvasható róla a Wikipédián.

Visszatérve a D-dúr kánonra mindenkinek javasolom, hogy csukja be a szemét, és engedje szabadjára a gondolatait, merítkezzen meg ebben a végtelen zenében:

A D-dúr kánon váza nyolc akkordból áll, és azért nem unalmas, mert a legkülönbözőbb hangszereket halljuk, amelyek változatos dallamot változatos ritmussal és díszítésekkel játszanak az akkordmenet fölé.

Az a jó tehát, ha minél többen összejövünk, pár perc alatt mindenki tudja memorizálni az akkordokat, és elkezdünk játszani... tényleg a végtelenségig lehet ismételni a nyolc akkordot, mégsem lesz unalmas.

Tehát: D, A, Bm (=H-moll), F#m, G, D, G, A

(Ugye nem felejtettük el, hogy külföldiék H helyett B-t használnak...)

Ha egyedül vagyunk, akkor is vegyük elő bátran az ukulelét, mert kiváló ujjgyakorlat ismételgetni ezeket az akkordokat, és közben tudjuk gyakorolni a pengetési módokat is (sika, akkordfelbontás stb.). Esetleg hívjuk segítségül az ikertesót, és alapítsuk meg a Pachelbel Brothers együttest :))).

Az elején van egy csúnya, megbocsáthatatlan tempóingadozás, majd még gyakoroljuk, csak ritkán találkozunk...

Idén is kedves meghívást kaptunk, mi magyar ukulelések a cseh ukulelefesztiválra, amelyet 2014. július 25. és 27. között rendeznek meg. Nem tudok arról, hogy tavaly bárki is részt vett volna magyar részről, de hátha idén el tudunk menni. Illetve tudtok menni, nekem sajnos biztosan nem jó az időpont.

Részletek: http://www.ukulelefestival.cz/?sJaz=en

Az Ethnosoundban nézelődve egy aranybarna, "szálcsiszolt" kis ukulelén akadt meg a szemem. Azonnal megtetszett, mivel a megszokott ukuleleszínektől eltért a Kala KA-S színe.

Ez az ukulele mahagóniból készült, egészen világosbarna színe van szép, fehér kiemeléssel a test körvonalánál. A hangolás nem okozhat gondot, mert jó minőségű áttételes hangolókulcsokat szereltek rá. Kézbe véve szinte magától megszólalnak rajta az akkordok. Persze ez túlzás, de az biztos, hogy nagyon könnyű leszorítani az akkordokat, a kezdők imádni fogják, mert ideális a nyakvastagsága, és a húrok leszorítása nem fárasztja el hamar az ujjakat. Akinek már van ukuleléje, és egy olcsóbb, de mégis megbízható és jól szóló szoprán hangszert keres, neki is bátran ajánlható a Kala KA-S.

A videó végén Pink Martini - Sympathique című dalához pengetem az akkordokat.

Ismét az Ethnosoundtól kaptam kölcsön tesztelésre egy ukulelét, egy Lanikai LU-21C-t. A típusmegjelölés sokaknak ismerős lehet, hiszen az egyik legnépszerűbb szoprán Lanikai az LU-21, amelyről egy jól sikerült grillparty közben sikerült képeket és leírást készítenem, de járt már nálam az LU-21CE is, amelyik egy koncert méretű, elektroakusztikus példány. Ebből már kitalálható, hogy 21C szintén egy koncert méretű ukulele elektronika nélkül:

Ahogy az LU sorozat többi tagjáról, erről sem tudok sokkal többet írni annál, minthogy nagyon jó kezdő hangszernek pláne, ha valakinek túl kicsi a szoprán. Mahagóniból készült a test, rózsafa a fogólapja, áttételes hangolókulcsai vannak, és gyárilag jó minőségű Aquila húrokat tekertek rá. Különleges hangzást vagy nagyon nagy "extrát" nem lehet tőle várni, de ezt a hangszert nem is erre a célra szánta a gyártója, hanem arra, hogy egy kezdő - nagyobb anyagi befektetés nélkül - kényelmes, jól kezelhető hangszerhez jusson, amelyen meg tudja tanulni az alapokat (vagy akár még annál többet is). Lássuk, hogy szól:

Korábbi bejegyzésekben (pl. "Miért jó megtanulni ukulelézni?", "A zenehallgatásról") sokat írtam arról, hogy sohasem késő nekiállni a zenetanulásnak, vagy annak, hogy bármilyen hangszert ragadjunk. Amikor valakitől olyat hallok, hogy "ő öreg már ehhez" vagy "sosem kaptam ötöst énekből", tudom, hogy azért mondja, mert nem volt olyan tanára/olvasmánya/filmélménye/koncertélménye/stb., amely kinyitotta volna azt a bizonyos kaput Alice - vagyis a zene - csodálatos világába. Igyekszem, hogy az Ukulele Bloggal és bátorító szavakkal ezeket az elmaradt élményeket pótoljam, vagy legalábbis felkeltsem a mindenkiben ott szunnyadó érdeklődést.

Facebookon nemrég találtam egy nagyon érdekes, címszavakból álló leírást, levezetést, amely a "Why Music?" címet viseli. Ezt a tömör angol megfogalmazást igyekeztem e bejegyzés címeként kicsit szabadabban lefordítani, hiszen a szó szerinti fordítás talán így hangzott volna: "Miért éppen (a) zene?". Kétszer is végigolvastam ezt a kis lefotózott papírt, és annyira tetszett, hogy úgy gondoltam, megosztom veletek:

Miért éppen zene?

1. A zene tudomány

2. A zene olyan, mint a matek.

3. A zene egy idegen nyelv.

4. A zene maga a történelem.

5. A zene a testet is neveli.

A zene mindez egyszerre, de legfőképpen művészet.

Ezért tanítjuk tehát a zenét:

Nem azért, mert azt szeretnénk, hogy Te legyél a világ legképzettebb zenésze.

És nem is azért, mert azt szeretnénk, hogy egész életedben mást se tegyél, csak énekelj és hangszeren játssz.

Hanem azért, mert a zenén keresztül még inkább ember leszel,

felismered az igazi szépséget,

és közelebb leszel a világ végtelenségéhez.

Lesz mindig valami, amibe kapaszkodni tudsz,

több lesz benned a szeretet, az együttérzés,

a finomság, a kedvesség és a jó,

röviden: több lesz benned az élet.

A fenti sorokkal (is) szeretném bátorítani Kedves Olvasóimat, aki esetleg még nem ragadott hangszert, tegye meg! Senkiből sem akarunk Mozartot vagy Chuck Berryt nevelni. Csupán az életnek egy olyan oldalával szeretnénk megismertetni Téged is, amivel TÖBB leszel, és amit SEMMI MÁS nem helyettesít! Ez nem egy titkos társaság, ide bármikor bárki beléphet, és aki már "tag", fontos küldetése terjeszteni a fenti igét.