Tudom, hogy nemrég készítettem egy postot az Indiana Jones filmzenéjéből, de amikor az elektroakusztikus ukulelét teszteltem, és pöngettem mindenfélét, ami eszembe jutott, egyszercsak elkezdtem játszani az Indy-témát, és elég zúzósan szólt, gondoltam, megosztom veletek:

Ez a felvétel egy ún. take one, azaz (borzasztó nehéz kitalálni) első felvétel (első nekifutás), ezért egy-két apró baki van benne, nézzétek el nekem! :) Mivel a hangszert teszteltem, és nem hibátlanul eljátszott számokat rögzítettem, ezért az Indy-témából sem készítettem újabb, pontosabb verziót.

Az Ethnosound.hu jóvoltából pár hétig nyúzhattam egy Lanikai LU21-CE típusú elektroakusztikus ukulelét. Nem csalódtam a Lanikai gyártmányban, remek kis hangszert hoztak össze.

Bár a LU típusjelzés a "beugró" szintet jelöli, de ez ne tévesszen meg senkit, az LU-t bátran választhatja az, aki kezdőként hangszert vesz (legyen szó akusztikus vagy elektroakusztikus ukuleléről). Természetesen az elektroakusztikus hangszerekért - a bennük lévő elektronika miatt - mindig kicsit többet kell fizetni. Ha áldozunk egy elektroakusztikus példányra, akkor kárpótlásként iszonyatos lármát csaphatunk, hiszen effektre és erősítőre kötve boldogíthatjuk a szomszédokat egy kis húrtépéssel, hiszen akár a heavy metal-gitárosokat megszégyenítő hangzásokat is el tudunk érni a kis hangszerrel. Ehhez kellett egy effekt, én egy ilyennel próbálkoztam:

...és egy erősítő:

(Őőőőő... ez egy basszusgitár-erősítő, de a célnak megfelelt :)).)

Visszatérve a hangszerre: a Lanikai LU21-CE egy koncert méretű ukulele mahagóni testtel, rózsafa fogólappal, aquila húrokkal és az általam annyira kedvelt, jó minőségű hangolókulcsokkal. Könnyű volt hangolni, és annak ellenére, hogy új a hangszer, a hangolást viszonylag szépen tartotta. Mivel a testébe elektronikát építettek, és egy elemet (vagy aksit) is bele kell helyeznünk, ezért az akusztikus ukulelékhez képest kicsit farnehéz, de pár perc alatt megszokható ez a súlyeloszlás. Egy valami volt egy picit zavaró, de ez sem vészes: ahol az erősítő csatlakozója található, az a hangszernek pont az a része, amit szeretek a lábamra letámasztani, ezért a megszokott fogáshoz képest kicsit máshogy kellett tartanom, de ez is csak megszokás kérdése, hamar lehet ehhez alkalmazkodni.

Kevés választott el a végén attól, hogy derék heavy-metalos mozdulattal szétcsapjam az ukulelét az erősítőn. Persze ilyet sosem tennék. Mindenesetre nagyon jól szórakoztam a különböző hangszínek próbálgatása közben. Összességében tehát aki kicsit többet tud áldozni ukulelére, és úgy dönt, hogy elektroakusztikusat vesz, nem fog csalódni ebben a Lanikaiban (sem). Keressétek az Ethnosoundban, és előtte ne felejtsetek kupont igényelni! :)

Komár László tegnap távozott az örök rock 'n' roll mezejére. Nagyon sajnálom, mert kiváló előadó volt, és nem hallhatjuk tőle többé, hogy sikerült az elmúlt héten vennie egy pár lakkcipőt. Azaz dehogynem! Szerencsére megmaradnak nekünk a felvételek, amelyek megőrzik ennek a nagyszerű énekesnek az alkotásait, előadásait. És persze nemcsak a technika őrzi Komár László dalait és fellépéseit, hanem a szívünk is, hiszen egy-egy dalához kapcsolódhat számos szép emlék, élmény... Sajnos nem volt szerencsém, hogy Komár bármelyik fellépésén személyesen ott legyek, biztosan nagy élmény lett volna. Egy igazi nagy énekes hagyott itt bennünket.

Gondolom, mindenkinek van kedvenc Komár-dala, amelyeket bármikor szívesen meghallgat. Nekem ilyen a Táncoló fekete lakkcipők, a No, Miss és a Halványkék szemek (és még amik most hirtelen nem jutnak eszembe...). Amikor tegnap olvastam ezt a váratlan és tragikus hírt, elhatároztam, hogy a következő bejegyzést Komár László emlékének szenteljük. A választásom végül a Halványkék szemek című számra esett, amelynek a dalszövegéből egy fél sort adtam az írás címének (bár a dalban ez más vonatkozásban hangzik el).

A dal versszakai egy "bejáratott" akkordsorra épülnek. Az első fok dúr - hatodik fok moll - második fok moll - ötödik fok dúr - első fok kör (azaz I-VIm-IIm-V-I) nagyon, nagyon, de nagyon sok dalban hallható. Mindezzel persze egyáltalán nem leszólni szeretném ezt a számot, hiszen önmagában attól még, hogy ez(eke)t a fordulato(ka)t más dalokban is hallhatjuk nem teszi unalmassá ezt a számot, hiszen rengeteg más dolog teszi egyedivé és nagyon jó hangulatúvá a Halványkék szemeket :). Az egyik ilyen körülmény a dallam, amit Komár lazán, könnyedén - úgy elviszesen - énekel, és az is, ahogyan előadja a dalt. Ezenkívül a hangszerelésre sem lehet panaszunk: szaxofonkórus az intróban, a rock 'n' rollból elmaradhatatlan "zongorapittyegés" (folyamatosan) és "gitárpattyogás" (2-re és 4-re), az átvezető részben a finom vokál, a B részben ("úgy kívántalak, mint éj a csillagot" szövegtől) a vokál, annak a végén a bambambam... Az is nagy ötlet, hogy az átvezető résznek ("elér a végzet" szövegtől) ugyanaz az akkordmenete, mint a versszakoké, de az eltérő dallam miatt azt hisszük, hogy más. Az akkordmenet csak B részben változik meg, nagyon igényesen ki van dolgozva, le a kalappal. És a vokállal kísért szaxofonszólóról (ami a kivezető rész is egyben) még nem is beszéltünk. Most csak hirtelen néhány észrevételt írtam le, amelyeket zeneileg ki lehet emelni ebből a dalból. Talán ennyiből is látszik, hogy egy igényes, jól összerakott dalról szó.

Ennek a dalnak nem találtam meg a teljes akkordsorát az interneten. Csak a versszakok akkordjait adta találként a gogli, ezért elővettem a fülemet, az ukulelémet, és "lehallgattam" az átvezető és a B rész akkordjait, azt hiszem, sikerült :), így meglett minden akkord. Így derült ki számomra, hogy az átvezető rész akkordjai megegyeznek a versszakok akkordjaival, a B rész akkordjait pedig kisilabizáltam :). A G+ akkord igazából nincs benne eredetileg a dalban, de  én beletettem, mert marhajól szól :), tehát nem kötelező belejátszani. Dm7 helyett lehet játszani Dm-t is. Az akkordok megtalálásában segít az akkordtáblázat (ld. a jobb oldali panelen). Ha esetleg valaki nem boldogul, szívesen segítek, írjatok bátran! Még egy apró megjegyzés: a C Am Dm.... sort csak egyszer írtam a dalszöveg fölé, de ez az akkordsor értelemszerűen ismétlődik, ismétlődik, ismétlődik...

Halványkék szemek

C Am Dm7 G7 C Am Dm7 G7
Halvány kék szemek fény sugarában,
látom sorsomat és a jövőt
kékebbet és tisztábbat nem láttam ezelőtt
Epedve és remegve még a vágyam egyre nőtt

C Am Dm7 G7 C Am Dm7 G7
Elér a végzet a kék színű börtön
az a kék szem az a sorsom
az az édes szerelem már itt e földön
nem kell így senmmi nekem.

E Am Dm G7
Úgy kívántalak, mint éj a csillagot,nyári lomb a fényt meg az esőt
Em Am Dm D G7 (G+)
Úgy kívántalak, vártam a holnapot s most itt állok nézd a szíved előtt!

C Am Dm7 G7 C Am Dm7 G7
Halvány kék szemek égi tüzében
elhamvaszt a kék elveszek én,
de mégis erre vártam, ebben hiszek én
de mégis meggyötörve izzik szívem, mint a szén

C Am Dm7 G7 C Am Dm7 G7
Elér a végzet a kék színű börtön
az a kék szem az a sorsom
az az édes szerelem, már itt e földön
nem kell így semmi nekem.

E Am Dm G7
Úgy kívántalak, mint éj a csillagot,nyári lomb a fényt meg az esőt
Em Am Dm D G7 (G+)
Úgy kívántalak, vártam a holnapot s most itt állok nézd a szíved előtt!

Halvány kék szemek fény sugarában,
látom sorsomat és a jövőt,
kékebbet és tisztábbat nem láttam ezelőtt
epedve és remegve míg a vágyam egyre nőtt .

Elér a végzet a kék színű börtön
az a kék szem az a sorsom
az az édes szerelem már itt e földön
nem kell így semmi nekem.

Ki hinné, hogy a frigyládát már több mint 31 éve fosztogatják? Igen, 1981-ben került a mozikba, és bátran állítom, hogy bármelyik mai akció/kalandfilmmel felveszi a versenyt. Négy Oscart (technikaiakat) nyert, sajnos a zenei Oscart elvitte Vangelis a Tűzszekerekkel (amitől idén már mindenki a falra mászott az olimpia alatt). Az Indy-filmek zenéjét az idén nyolcvan éves, négyszeres Oscar-díjas John Williams szerezte, akinek a nevéhez fűződik többek között a Csillagok háborúja, a Cápa, a Jurassic Park és az első három Harry Potter-film zenéjének megkomponálása is.

Visszatérve az Indiana Jones-filmekre: kb. húsz évvel ezelőtt láttam először az Indy-filmeket, és egyszerűen tökéletes alkotásoknak tartottam őket. Íme, az eredeti plakát:

A filmzenéje fülbemászó, kiválóan megkomponált szimfonikus zene, mindhárom részben - kisebb-nagyobb módosításokkal - ugyanaz a fő téma hangzik el. Ja, hogy négy Indy-film van? Bocs, az utolsót valahogy nem tudom annak tartani. Nemrég megnéztem a negyedik részt újból, hogy hátha... mégis... de nem, egyszerűen nem jó. És bármilyen hihetetlen, a negyedik részben alig-alig hallatszik az eredeti Indy-téma! Erre tudatosan figyeltem az újranézés során. Szerintem eleve elhibázott választás volt egy Elvis-dalt választani a negyedik rész elejére. Egyébként imádom Elvis zenéjét, de Indy-filmhez nem illik. Persze, tudom, ezzel akarták meghatározni a film elején a kort, de akkor is! Indy-film elejére Indy-téma kell és kész.

Egy ukulele kevés ahhoz, hogy visszaadja egy teljes szimfonikus zenekarra komponált zene minden mozzanatát, ötletét és hangját. A téma dallama ugyanakkor jól játszható (ráadásul eredeti hangnemben) ukulelén, és a megfelelő akkordok ritmizálásával a fúvósok szólama is "szimulálható".

Írhattam volna a címbe azt is, hogy az első lépések, hiszen az akkordok lefogásával és megszólaltatásával válik igazán hangszerré a kezünkben ez a kis remekmű, amit ukulelének nevezünk.

Az akkordtanulás bizony egy olyan folyamat, amely sokáig tart, hétről hétre, hónapról hónapra találkozunk majd újabb és újabb akkordokkal. Lesznek olyan akkordok, amelyek rögtön a kezünkre, ujjunkra áll, és biztosan lesz olyan is, amelyikkel meg kell küzdenünk, hogy memorizáljuk.

Ahogy írtam korábban, eredetileg egy negyven perces, nézhetetlen hosszúságú videó készült, amit végül kettévágtam, így videónként kb. 20 percen kell átverekednie magát a türelmes, ámde annál lelkesebb ukuleletanoncnak.

A fenti módszer segítségéven nekiállhatunk önállóan is kedvenc számainkat ukulelén feldolgozni. Az akkordok megtanulásához segítséget nyújt a jobb oldali panelből is elérhető akkordtáblázat.

A videó legvégén van egy minimeglepi (sci-fi rajongók előnyben), de nem ér odatekerni! :)

Ígértem a relatív hangolásról is egy videót, az is hamarosan elkészül.

A blog indulása óta sok kedves, dicsérő levelet kapok (köszikösziköszi!), és legalább ugyanennyi kérdést is főleg kezdőktől, akik nehezen veszik az ukuleletanulás első eléjük gördülő akadályait. Rájuk gondolva készítettem egy kétrészes összefoglaló videót, amely segít a hangszer megismerésében, és abban, hogy miként kell megtenni az első lépéseket. A videót elsősorban azoknak szántam, akiknek annyi zenei előképzettségük van, mint egy rétisasnak, azaz korábban legfeljebb az ének órákat nem szerették, de mostanra rájöttek, hogy bizony, érdemes megtanulni zenélni :). Komolyra fordítva a szót: aki nemrég vett hangszert (vagy egyébként teljesen kezdőnek vallja magát), türelemmel nézze végig a videót, bízom benne, hogy egy-két hasznos tippet talál majd benne.

Korábban sok mindent leírtam már az Ismerkedés az ukulelével I. és II. bejegyzésben, de remélem, hogy a videóban találtok néhány újdonságot is. Ne rettenjen meg senki a videó hosszától, mert az eredeti több, mint negyven perces volt :), és valójában ez a hossz nem is csökkent, csak két részre bontottam a videót: az első, itt látható részben a hangszer tartásáról és pengetéséről esik szó. A második videóban (amely nagyon hamar egy új bejegyzésben kint lesz) az akkordtanulás első néhány lépése lesz majd látható.

A hangolás magyarázatán kicsit nagyobb léptekkel haladok végig, mert arról korábban készült már részletes videó:

Ha esetleg valaki még hangszervásárlás előtt áll, ajánlom neki az Ukulelevásárlás című bejegyzést.