Először nem tudtam hová tenni ezt az elnevezést, amikor megláttam a Lanikai oldalán. Mivel az "uke" szó az ukulele angol rövidítése, becézése, azt hittem, valamilyen szoprán, bariton vagy esetleg sub bass :) cuccról van szó. Ha az "UkeSB" logóját megnézzük, kicsit könnyebben találgathatunk:

ukulele + USB = U + ke + SB

Aha! Ez valami spéci cucc! Nem is akármilyen. Szerintem óriási ötletet valósítottak meg a Lanikai boszorkánykonyhájában, amikor úgy döntöttek, hogy a hagyományos, nagy jack-dugó mellé egy USB-s csatlakozót építenek. Igen, USB-set! Ez azt jelenti, hogy bármilyen számítógépre, tabletre közvetlenül rá lehet kötni az ukulelét, és tökéletes minőségben lehet rögzíteni, amit játszunk. Zseniális.

Azt hiszem, a képek magukért beszélnek, és különösebben azt sem kell fejtegetni, hogy prémium kategóriás hangszerről van szó, ez meglátszik az árán is, mivel külföldön - akciósan - 400-500 dollár közötti áron lehet rendelni. Azaz lehetne, mert egyelőre mindenhol azt olvastam, hogy még nem kapható, hiszen nagyon friss, 2013-as hangszer, amelyet a NAMM2013 elnevezésű zenei megagiga kiállításon mutattak be idén januárban:

Azért egy januárban bemutatott hangszernek illene már a boltokban lennie, nem? :)

A felvételeken is látszik, mennyire igényesen kidolgozott, szép hangszereket gyártott a Lanikai ezzel a szuper ötlettel megfejelve. Egyetlenegy dolog nem tetszik, ez pedig a fejen lévő hatalmas USB-jel (igaz, egy ukuleléből nő ki), persze ez nem zavarna, ha valaki rám szeretne tukmálni egy UkeSB-t :).

Egyelőre nem tudni, mikor lesz kapható ez a típus, és egyáltalán eljut-e Magyarországra, de ha lesz rá lehetőségem, biztosan kipróbálok és megfogdosok majd egy ilyet. Meg is írtam a Lanikainak, hogy szívesen tesztelnék egy ilyet, de van egy sejtésem, hogy nem fognak küldeni nekem teszthangszert :))).

A Lanikai mind a négy méretből készít UkeSB-t, és kétféle anyaggal is dolgozik: koa és lucfenyő, ez utóbbiból  viszont csak koncert és tenor készül, tehát összesen hatféle UkeSB-ből választhatunk, melyekről további képeket és a pontos specifikációkat az UkeSB hivatalos oldalán nézhetitek meg.

Megmondom őszintén, nem vagyok Tankcsapda-rajongó, de abszolút és maximálisan elismerem, amit ez az együttes letett az asztalra. Ugyanakkor van egy olyan daluk, amit egyszerűen nem tudok elégszer meghallgatni, ez pedig "A Rock and roll rugója" címet viseli. Nagyon lendületes dal tele kiváló zenei ötletekkel, jó akkordmenettel, fülbemászó dallammal, szuper szólóval.

Már korábban terveztem, hogy ezt a dalt feldolgozom, de amikor kaptam egy levelet, hogy lesz-e tankcsapdás bejegyzés, akkor úgy éreztem, nem késlekedhetek :). Ha esetleg valakinek elektromos vagy elektroakusztikus ukuleléje van, ne spóroljon az effekttel és a hangerővel. Persze az akusztikus verzióban is jól szólhat, csapjunk bátran a húrok közé!

Ukulelével felszerelkezve bátran nekivághatunk a szavannának - már ha előtte megtanuljuk a The Lion Sleeps Tonight című számot.

Egy délutáni alvásnál nincs jobb

Ezt a kedves, egyszerű dalt - a Wikipédia szerint - eredetileg zulu nyelven írták az 1920-as években, de csak néhány évtized múlva terjedt el a világon, és rengetegen feldolgozták. Azon kevés dalok közé tartozik, amiről bátran kijelenthető, hogy ezt tényleg mindenki ismeri. A legtöbb embernek valószínű, a Tight Fit nevű együttes 1982-es felvétele ugrik be (nem a klip, hanem a zene :)).

Ennek a bejegyzésnek az adta az apropóját, hogy a YouTube-on találtam egy elképesztő, szenzációs, ultrajó flashmobról készült felvételt, amelyet a blog Facebook-oldalán is közzétettem. Elképesztő arcok vannak a felvételen, van, aki bukósisakban játszik, és szinte minden snittben láthatunk valamilyen érdekes ukulelét.

Ami a leginkább megfogott engem is, azt egy Facebook-komment foglalja össze a legjobban: "Öröm volt nézni! Mennyiféle ukulele... mennyi jókedvű ember."

Nagyon jó lenne egyszer itthon is hasonlót szervezni. Ehhez kelletek TI is, akik már játszatok ukulelén, terjesszétek az igét, népszerűsítsétek az ukulelét (vagy bármilyen más hangszert!).

Kelletek TI is, akik még nem játszotok ukulelén, higgyétek el, hogy zenei előképzettség nélkül is meg lehet tanulni ukulelézni. Akkor is, ha nem voltál jó énekből, esetleg nem tudsz "szépen énekelni". Mindez csak rossz beidegződés, egy saját magatokkal szembeni "előítélet". A(z együtt) zenélés öröme olyan, hogy aki azt nem éli át, nem tudja, mit hagy ki! Az egész elhatározás és kitartás kérdése.

Nos, aki tehát szeretné magát biztonságban tudni a szavannán, géppisztoly helyett tényleg ukulelét tegyen a hegedű az ukuleletokba, és pengessen így:

És egy kép erejéig átmegyünk cukiság blogba, mert egy ilyet találtam még, muszáj megosztanom veletek:

Még kicsi, de már most nagyon veszélyes, mindenki rettegjen tőle!

Nagyon szeretem a latin zenét, órákig tudom hallgatni (és nézni) a varázslatos és érzelemgazdag dalokat (táncokat), amelyekből millió stílus alakult ki, és szerintem mindenki meg tudja találni a neki tetsző irányzatot.

Kedvcsinálónak mutatok két fantasztikus videót, az elsőn Cesaria Evora énekli a Besame Mucho című csodálatos dalt:

A második videón pedig egy hihetetlenül jó gitáros játszik "spanyolos dallamokat":

Még sok-sok videót tudnék linkelni, de YouTube-on keresgélve bárki találhat számos szuper felvételt.

Az utóbbi időben különösen sok latin zenét hallgatok, így hát kedvet kaptam, hogy készítsek ezzel foglalkozó bejegyzést is. Pünkösd hétfőjén zöld erdőben jártam, ukulelét láttam, meg akart szólalni, szabad-e játszani, szabad, és így helyi rovarközösség legnagyobb örömére négy akkord segítségével igyekeztem némi latinos lüktetést vinni az erdő életébe.

Nagyobb térképre váltás

A fenti "Spanish Guitar" videó nyomába sem érek a felvételen (nem is tudnék ukulelén... na jó, gitáron sem :)), de néhány alap dolgot azért talán meg tudok mutatni:

Ezt a dalt szinte kivétel nélkül mindenki a Beatles-szel azonosítja, hiszen áááá ááááááá áááááááááá áááááááááá fejrázááááás, shake it up, baby!!! Isteni szám tele végtelen energiával. Ettől őrültek meg a hatvanas évek lányai, de szerintem ma sincs olyan ember, aki ne imádná Phil Medley és Bertrand Russell Berns 1961-es szerzeményét, amelynek a Bealtes szerzett világhírnevet (bár korábban más előadókkal is szép helyezést ért el ez a dal a slágerlistákon).

A stúdiófelvétel arról is híres, hogy "take 1"-ra - azaz legelsőre - sikerült a lemezfelvétel ráadásul egy iszonyatosan fárasztó nap (1963. február 11-én) legvégén, amikor Lennonnak már alig volt hangja... Nekifutottak, és zseniálisan megcsinálták ezt a dalt. (Készült egy második felvétel is, de Lennon hangja addigra elment, úgyhogy maradt az első és egyetlen stúdiófelvétel!) A Beatles a Twist and Shouttal 1964-től lépett fel élőben, és ennek az évnek az elején jelent meg az USA-ban is és Angliában is lemezen.

Mielőtt élőben előadták volna, kitalálták a fejrázós részt a felépülő A7-es akkord végére, de le akarta őket beszélni a menedzsment, hogy csak kinevetteti magát a zenekar. Hát nem kinevetés lett belőle, hanem valami egészen más.......

Nézzétek meg, hallgassátok ezt a kis részt!!! A hideg futkos az ember hátán! Elképesztő mit műveltek ezek a fiúk, mi lehetett ott élőben... Lennon tökéletesen hozza a stúdiófelvételen hallható rekedtes hangszínt, Harrison és McCartney vokálja fantasztikus. (Egyébként ez a fejrázás a védjegyük is lett, más dalokban is "bevetették", pl. a She Loves You-ban is.)

Most, a bejegyzés írása közben vagy ötször megnéztem a fenti videót, és annyira a hatása alatt vagyok! Szinte alig merem beilleszteni a szerény kis oktatóvideót, mégis remélem, bátran a kezetekbe veszitek az ukulelét, és megtanuljátok ennek a számnak a kíséretét, ami egyáltalán nem bonyolult. A D-dúrt, a G-dúrt és az A-dúrt (A7-et) kell pengetni benne:

Felix Mendelssohn-Bartholdy 1809-ben született Hamburgban. Rövid élete ellenére - 42 évet élt - sok műfajban kipróbálta tehetségét, és jónéhány feledhetetlen dallammal ajándékozta meg az emberiséget. Ezek közül talán a legismertebb Nászinduló, melyet 17 évesen komponált Shakespeare Szentivánéji Álom című színdarabjához.

A Nászinduló c hangon megszólaló triolái alapján szinte mindenkinek azonnal eszébe jut, mit hall - "jaaaa, az esküvői zene!!!" :). Nem véletlenül lett annyira népszerű ez darab, hiszen a szépen felépülő C-dúr után annyira várjuk, hogy a teljes zenekar vagy éppen az orgona ráhasaljon az A-mollra, amit egy emelkedett H-dúr követ, és aztán olyan könnyed és fenséges dallamvezetéssel siklunk végig többször is a témán, hogy nem győzi inni a fülünk az összes hangot.

Kíváncsi voltam, vajon ukulelén mit lehet összehozni ebből a kicsit nagyobb hangterjedelmet igénylő darabból. Nagyzenekari összhatást nem lehet reprodukálni egyetlenegy kis hangszerrel, de elhatároztam, hogy legalább a fő témát megpróbálom átírni ukulelére. Az akkordokat és a dallamot követve az alábbiakat sikerült összehozni:

Nagyon fontos, hogy az A-mollnál fogjuk le az A húr harmadik bundját (azaz a c hangot), ezt a videón jelöltem is. Az akkord úgy fog kinézni, mintha az A-mollt és a C-dúrt egyszerre fognánk le:

Ez egy teljesen "szabályos" A-moll egyébként, mivel az A-mollban A-nak, C-nek és E-nek kell lennie, tehát a plusz hang lefogása nem "zavar bele" az A-mollba, csak azt egyszerűen nem szoktuk általában lefogni.

A Nászindulót egyébként a legkülönbözőbb tempókban szokták játszani, előfordul, hogy egészen pattogós, gyors indulóként játsszák, ami nekem nem nagyon tetszik (ezt az ordasnagy hibát Mozart Török indulójával is el szokták követni). Egy egészségesen közepes, feszes tempót kell eltalálni, hogy a hangok jól áramoljanak, és érezzük belőle az energiát, de mégse az legyen, hogy átrohanunk a művön.

Itt a jó idő, lassacskán elkezdődik az esküvői szezon, akár ilyen alkalmakra megtanulható ez a népszerű és gyönyörű darab!