Az ukulele tartása, fogása

Ha profi ukulelejátékosok videóira keresünk a YouTube-on, elsősorban (nyilvánvalóan) magára a zenére figyelünk, lessük a zenész ujjait mindkét kezén. Az talán fel sem tűnik (hiszen annyira nem is látványos), hogy külön ügyességet és gyakorlatot igényel a hangszer kézben tartása. Mielőtt elkezdtem volna ukulelézni, néhány helyen is olvastam erről a körülményről, hogy bizony, az ukulele méretétől függően az is több-kevesebb gyakorlatot igényel, hogy az ember hogyan szorítsa magához a hangszert. Természetesen most vállpánt nélküli ukuleléről beszélek, hiszen vállpánttal rendelkező típusnál ilyen probléma nem merül fel. (A legtöbb ukulele egyébként vállpánt nélküli!)

Tehát az ukulele a kisebb méreténél fogva nem ad olyan "egyértelmű" fogást, mint mondjuk a gitár (vagy a zongora hehe). Tehát amikor először a kezembe fogtam egy ukulelét, nekem is az tűnt fel, hogy ezt nem is olyan egyszerű tartani, hiszen a kis mérete ellenére stabilan kell fogni úgy, hogy akkor se essen le, ha a bal kezünkkel nem támasztjuk alá a nyakát, közben pedig a jobb kezünk is szabadon marad a pengetéshez. Türelmesen kell gyakorolgatni, hogy biztos legyen a fogás. Talán túl sokszor is ismételgetem azt a mondatot, hogy "ez is gyakorlat kérdése", de ez az örök igazság a hangszertanulásban. Saját tapasztalataim szerint rohadt nehéz állva ukulelézni (kivéve, ha vállpántos), ezért ülve (esetleg keresztbe tett lábbal), az ukulelét ölbe fogva lehet a legkönnyebben "megtartani" a hangszert. Mindennapi gyakorlást feltételezve néhány hét elteltével a kezdő ukulelejátékosnak egyre természetesebb lesz az ukulele fogása, egy-másfél hónap elteltével pedig már szinte alig fog vacakolni az uksi helyezgetésével. (Én kezdőként néha még a szék karfájának is nekitámasztottam az ukulele fenekét :))).)

Tehát: helyezkedjünk el kényelmesen egy széken, a hátradőlést felejtsük el, mert - főleg, ha nagyobb darab ukulelejátékosról és kisebb méretű ukuleléről van szó - a hangszert szorítsuk a jobb könyökünk, alkarunk, ölünk (jobb combunk) közé úgy, hogy a jobb alkarunkkal csak a fedlaphoz érjünk hozzá, a húrokhoz ne (bocs, balkezesek, tükrözzetek mindent).

(Ahogy korábban utaltam rá, kezdő ukulelések ne próbálkozzanak azzal, hogy vállpánt nélküli ukulelén állva próbálnak játszani!)

Pengetés

Aki esetleg YouTube-on nem találkozott volna még ukulelés videókkal, bátran keresgéljen, nagyon sok feldolgozást és oktatóvideót feltöltöttek már, ezeken a legkülönbözőbb pengetési technikák láthatók. Az ukulelét hagyományosan ujjal pengetik, többnyire mutatóujjal, de a többi ujjat foglalkoztató pengetési technikák is léteznek. Pengetőt ritkán használnak, hiszen attól jóval élesebb lesz a ukulele hangja, ez pedig ritkán cél: előforulhat, hogy adott dallam vagy kíséret kifejezetten pengetővel szól jól, ilyenkor természetesen használnak pengetőt.

Visszatérve az ujjal való pengetéshez: a legegyszerűbb pengetés az, amikor a hüvelykujjunkkal végigpendítjük a húrokat. Persze ezt a technikát nagyon ritkán alkalmazzuk majd a különböző dalok eljátszásakor, hiszen így nehéz ritmizálni, és nem is alkalmas az ukulele "rendes" megszólaltatására. Inkább arra jó, hogy hangolásnál megszólaltassuk az adott húrt, vagy egy új akkord begyakorlásánál meghallgassuk, hogyan szól, illetve jól (elég szorosan) fogtuk-e le a húrokat a bal kezünkkel. Áttérve tehát a leggyakoribb (és szintén egyszerű) "alap" pengetési módra: ez a mutatóujjal történik az alábbi videón látható módon:

Mondanám, hogy én vagyok a videón és megtanultam magyarul írni, de nem. Ő bizony egy külföldi koma, és ezen a felvételen speciel nincsenek hosszú körmei, más videókon viszont kifejezetten hosszú körmökkel tűnik fel. Megnyugtatok mindenkit, hogy rövid körmökkel is lehet ukulelézni, a hosszú körmök - ahogy gitárnál is - a húrok egyenként történő pendítését segítik elő (dallamjátéknál, akkordbontásnál), erre egy tök kezdőnek nincs szüksége, sőt a bal kézen a rövid köröm kívánatos az akkordok lefogásához. Na, visszatérve a videóra: azt magyarázza a muksó (aki egyébként nagyon jó oktatóvideókat készít), hogy gyakorljuk a pengetést úgy, hogy a bal kezünkkel csak simán megmarkoljuk az uksi nyakát, és csak a jobb kézre koncentrálunk. Mutassunk magunkra a jobb kezünk mutatóujjával, majd a csuklónkat elforgatva a földre, miközben a mutatóujjunk végigpendíti a húrokat. Hát ezt gyakorolhatjuk végtelenítve. A lényeg az, hogy a kézmozdulat olyan sebességgel és szögben történjen, hogy a mutatóujjunk ne akadjon el a húrokban (húrok között), ne tépjük el a húrokat, és mégis egy olyan határozott mozdulat legyen, hogy szinte egyszerre szólalnak meg a húrok. Tehát igen sok követelménynek kell egyszerre megfelelni a pengetés során, de - ahogy sokszor írtam - gyakorlat teszi a mestert. Nem ördöngősség, néhány hét próbálgatás, gyakorlás után menni fog. Az lesz majd sokkal izgalmasabb, hogy ezt a kézmozdulatot milyen ritmusban majd ismételgetnünk, hiszen ez adja meg egy-egy dal kíséretének alapkarakterét.

Hamarosan elkezdünk megismerkedni az akkordokkal...

Hogy az itt leírt információmennyiség töménységét oldjam, az egyik kedvenc ukulelés videót megosztom veletek (sok kedvenc van, időről időre lesz egy-egy ilyen "lazább" bejegyzés is). Azt a címet is adhatnánk ennek a videónak, hogy "Mire képes az ukulele?", pontosabban egy egész ukulele-zenekar. Ez a videó egyébként a Lángoló gitárok blog egyik bejegyzésében is szerepelt már, de talán sokan nem látták még, és egyébként is, az uksi blogon ennek a videónak kötelező megjelennie. A felvételen az Ukulele Orchestra of Great Britain nevű együttes a Jó, a rossz és a csúf filmzenéjét játssza hat ukulelén és egy elektroakusztikus basszusgitáron. Az együttes nagy népszerűségnek örvend Angliában, számos fellépésük van, jó ízléssel és humorral dolgoznak fel különböző dalokat, számokat, így az említett filmzenét is (nekem is lenne kedvem egy ilyen együttest létrehozni): 

Az egyik korábbi bejegyzésben említettem a szoprán ukulele "cincogó" hangját. Ezt csak azért említem újra, mert egy akusztikus ukulelétől (még ha mikrofon is van előtte) senki ne várja, hogy mélynyomóként fogja a basszus hangokat sugározni. Éppen ezért ilyen ennek az együttesnek is az összetétele: a több(fajta) ukulele hangzásai kiegészítik egymást, az elektroakusztikus basszusgitár pedig a hangzás alapját adja meg. Egyébként nem véletlen, sőt, nyilvánvaló, hogy a jobb oldali fickó azért elektroakusztikus basszusgitáron játszik (és nem "simán"), mert ennek a hangszernek a kinézete passzol az uksiéhoz, hiszen úgy néz ki, mint egy uksi, amit bedobtak a nagyítógépbe. Az együttes egyik női tagja (balról a harmadik) egy fehér, ún. resonator ukulelén játszik. Erről a speciális uksiról később írunk majd itt csak annyit, hogy van resonator gitár is, ami a Dire Straits Brothers in Arms című albumának borítóján is szerepel. A resonator hangszerek bizony nem olcsók, és egészen különleges hangzásuk van.

középen a resonator ukulele
 

A Jó, a rossz és csúf film zenéjéhez visszatérve: a feldolgozásához felépítése egyébként ötletes: a fő dallam először "szóló" ukulele <--> "kórus" ukulele párosításban hangzik fel, utána pedig egy uksi viszi végig a dallamot. Az ismétlésben a kérdés-felelet ukulele-fütty, majd megfordítva, fütty-ukulele formájában hangzik el. Nagyon jó! Ezt követően jön az uhh-ahh-os rész, és az énekelt kórusrész (nehéz elénekelni ezt a dallamot!). A végén fütty-hümmögés páros viszi a dallamot. Aztán az ájiájiááájj-károgás jön.... stb :). Ahogy fent is írtam, nagyon igényes, jól felépített feldolgozás! Ötletes! Imádom! :)

Hamarosan visszatérünk a "tanulós" bejegyzésekhez, készül már az "Ismerkedés az ukulelével II."

Az ukulele részei, hangolása

Az alábbi képen szemléltetjük az ukulele részeit, amelyek elnevezései - a rokonságból kifolyólag - teljesen megegyeznek a gitár részeinek neveivel (adott részre több elnevezés is létezhet):

Ennek olyan borzasztóan nagy gyakorlati jelentősége nincs, de azért mégis illik tudni megnevezni, melyik részéről beszélünk a hangszerünknek, és a hangolókulcsot nem úgy nevezzük, hogy "az a kis tekerős izé" stb. :).

Annál nagyobb jelentősége van a hangolásnak. Főleg kezdők számára tűnhet ez nyűgnek vagy jelenthet nehézséget, pedig nem az, és nagyon fontos, kihagyhatatlan lépés az ukulele megszólaltatása előtt. Nézzük tehát, hogyan lehet behangolni a hangszerünket. Előrebocsátom, hogy itt a szokásos hangolásról írok, az a célom, hogy egy olyan teljesen kezdő is boldoguljon, aki most ért haza a boltból az új ukuleléjével, jelen bejegyzésben tehát nem érintem a speciális húrozásokat, hangolásokat. (Zenei képzettséggel rendelkező olvasóktól türelmet kérek, ha esetleg hiányérzetük támadna, jelen bejegyzésben nem mennék bele semmilyen - még alapvető - zeneelméleti fejtegetésbe sem.)

Ha az ukulelét "gitártartásban" a kezünkbe fogjuk, akkor fentről lefelé a következő névvel illethetjük a húrokat: G-húr, C-húr, E-húr és A-húr. A gitártartást remélem, senkinek sem kell magyaráznom (láttál már gitározó embert??), a húrok elnevezéséről egyelőre annyit, hogy értelemszerűen az általuk megszólaltatott hangról vannak elnevezve. Ez a G-C-E-A sorrend akkor igaz, ha a bal kezünkben tartjuk az ukulele nyakát (a jobb kezesek jellemzően). Hiszen ha az uksi nyakát áttesszük a jobb kezünkbe (a bal kezeseknél jellemző ez), akkor a húrok sorrendje máris megfordul. Így is lehet persze rajta játszani... de erre majd a későbbiekben visszatérünk. Tehát a hangolásról: feltételezem, hogy nem egy ordenáréatomállat módon lehangolt hangszert fogunk a kezünkbe: ebben az esetben ha sorban, lassan megszólaltatjuk a húrokat, észrevehető, hogy a G-húr "magas", ezt követi egy mély C, majd az E, ezt követi az A.

A rendesen felhangolt ukulelén a "magas" G-húr hangmagassága az E és az A húr között van. Ha valaki fogott már hagyományos gitárt a kezében, tudhatja, hogy a gitáron nem ilyen a húrok sorrendje, ott a legmélyebb húrtól a legmagasabbig követik egymást a húrok lefelé. Az ukulelének ez tehát egy specialitása, hogy a legfelső húr egy "magas" húr. Ez (is) adja egyébként az ukulele nagyon jellegzetes hangzását. (Vannak egyébként, akik ezt a magas G-t lecserélik alacsony G-re, azaz a C-húrnál mélyebb hangzású G-húrra.)

Összegezve tehát: magas G-húr, C-húr, E-húr, A-húr. Hogyan lehet tehát behangolni az uksi húrjait ezekre a hangokra? Létezik abszolút és relatív hangolás. Én az abszolút hangolás híve vagyok, ami azt jelenti, hogy a húrokat ténylegesen arra a hangra hangoljuk be, "ami a nevük". A G-t tehát G-re, a C-t C-re stb. (A húrok jelölése nyilvánvalóan megegyezik azzal a hangmagassággal, amelyiken elvileg meg kell szólalniuk.) A relatív hangolásnál kiválasztunk egy húrt, és a többi húrt ahhoz az egyhez igazítjuk, így valószínűleg a G-húr nem fog pontosan G hangon megszólalni, azonban a legjátszott dallam vagy megpendített akkord mégsem lesz hamis, hiszen a másik három húr hangmagasságát a kiválasztott egy húr hangmagasságához képest állítjuk be, tehát nem lesz hamis a hangszer. Ha egyáltalán nincs kéznél semmilyen hangolóeszköz (vagy legalább egy hangvilla), akkor muszáj a relatív hangolást alkalmaznunk, de közös hangszeres játékra ez a módszer szinte teljesen alkalmatlan. Elég is ennyi a relatív hangolásról, nem szeretném bonyolítani a dolgokat, majd esetleg egyszer visszatérek rá, maradjunk az egyszerűbb és biztosabb abszolút hangolásnál.

Az abszolút hangoláshoz mindenképpen szükségünk van egy "külső segítőre", ami valamilyen módon mutatja vagy ellenőrzi, milyen irányban kell adott húr feszességén módosítanunk. (Azt talán mondanom sem kell, hogy a hangolókulcsok tekerésével feszesebbé - azaz magasabbá - vagy lazábbá - azaz mélyebbé - hangolhatunk egy húrt.) Az interneten rengeteg hangolóprogram létezik, kimondottan ukuleléhez is készítettek jópárat, én régebben ezt használtam:

Online Ukulele Tuner

A négy húr megnevezése alatt ott a play gomb, aminek a nyomogatásával újra és újra meghallgathatjuk az adott hangot. Az ukulele hangolókulcsát pedig addig kell tekergetnünk (finoman, óvatosan) és azt az egy húrt pengetnünk, amíg ugyanazon a hangon meg nem szólal, mint amit a gép kiad. Ehhez némi gyakorlat kell, elsősorban a fülünket kell hegyezni, hogy a gép által lejátszott hang magassága tökéletesen megegyezzen a megpengetett húr által kiadott hang magasságával. A kezdőknek felhívom a figyelmét, hogy mindenképpen legyenek türelmesek, hamar bele fognak jönni, ne elégedjenek meg pontatlanul behangolt uksival, mert rondán szólnak majd az akkordok.

Aki rászánt 3-4.000 forintot egy hangológépre, annak valamivel könnyebb dolga van, hiszen a hangológépeknek kis mikrofonjuk van, amelyen keresztül "hallják" a hang magasságát, és egy skálán mutatják, hogy adott húr mély-e, magas-e vagy éppen jól van behangolva. Ebben az esetben a hangolásnál nincs szükség a fülünkre, mondhatnánk úgy is, hogy ez a vizuális hangolás.

...kicsit még alacsony a G-húr... a bal alsó hangolókulcs állását figyeljétek!.... a jobb oldali képen már jó a G-húr hangolása!

Megjegyzendő, hogy a G-C-E-A hangolás a szoprán, a koncert és a tenor méretű ukulelék jellemzője, a bariton méretű ukulelét - húrkészlettő függően - D-G-H-E -re is szokták hangolni, de erről majd egy másik bejegyzésben...

Soha senki ne spórolja meg a pontos hangolást, hiszen ez az ukulelejáték alapja! A kezdők türelmesen próbálgassák, lehet, hogy eleinte akár öt percig is eltart, mire jól sikerül a hangolás, amit egy kis gyakorlattal akár 15-20 mp alatt el lehet majd végezni.

Milyen ukulelét érdemes venni? Erre a kérdésre természetesen nincs olyan válasz, amely "tuti receptet" jelentene mindenki számára. Ezért az alábbiakban néhány szempontról szeretnék írni, amelyek megkönnyíthetik a választást elsősorban kezdők számára.

Ukulelét 2-3.000 forinttól lehet már kapni, a csúcsmodellek pedig többszázezer forintba is kerülhetnek.

Először is a néhányezer forintos ukulelékről mindenkit lebeszélek, hacsak nem egy porfogót, azaz használhatatlan kacatot szeretne venni. Az ilyen hangszerek valamennyi alkatrésze borzasztó alacsony minőségű anyagból készült, és az összeszerelésük sem igényes. Elmondható, hogy az ilyen ukulelék hamar megbosszulják magukat: könnyen lehangolódnak, nehezen lehet őket pontosan behangolni, ha mégis sikerül, a pontos hangolás ellenére is hamisak lesznek az akkordok, nincs szép hangjuk, nem zengenek szépen stb. Ilyen kevéssé minőségi hangszer elveheti az ember kedvét az ukuleletanulástól. A márka, a típus és a pontos ár megjelölése nélkül itt egy kép az olyan a hangszerről, amilyet nem javasolok megvenni:

Szerintem nem jó az a kiindulópont, mely szerint először meg lehet elégedni egy párezer forintos "tanulóhangszerrel", és majd később kell venni egy komolyat. Ha valaki tényleg meg szeretne tanulni ukulelézni, akkor tanulóhangszernek érdemes egy kicsit drágábbat keresni. Az anyagi áldozat megtérül, hiszen a kezdő ukulelés az akkordok memorizálásával és begyakorlásával lesz elfoglalva, nem pedig azzal, hogy állandóan lehangolódik a hangszer, vagy a pontos hangolás ellenére hamisan szólnak az akkordok. Azaz kezdettől fogva hosszú időn keresztül kiszolgálja majd őt egy megbízható hangszer. Ilyen hangszerek - márkától, típustól és mérettől függően - kb. 20-25.000 forinttól kaphatók. A következő képen egy nagyon igényes, minőségi, szép hangszer látható (a még drágább kategóriából):

Természetesen nem állítom, hogy az itteni két kép alapján el lehet dönteni, milyen ukulelét érdemes venni. Az viszont biztos, hogy az ár sok mindent elárul a hangszerről, és bizony: olcsó húsnak nagyon híg a leve az ukulele (és általában a hangszerek) esetében. Mindenképpen érdemes venni legalább egy puhatokot is a hangszerhez (én keménytokhívő vagyok, mert az tökéletesen védi az ukulelét), és ha valaki komplett felszerelésben gondolkodik, akkor még egy hangológépet is. A tok és a hangoló még 6-10.000 forinttal megdobja a költségeket, úgyhogy összességében legalább 30.000 forinttal kell számolnia annak, aki egy "tisztességes" kezdő szettet kíván beszerezni. A hangológépen lehet spórolni esetleg, hiszen a neten rengeteg hangolóprogram van, akinek pedig iPhone-ja van, arra is le lehet tölteni ingyenes hangolóprogramot. Én mégis azért vagyok a külön hangoló híve, mert gép+net nincs mindig az embernél, iPhone-ja sincs mindenkinek, viszont a tökéletes hangolás az alapvető követelmény egy húros hangszer használata előtt, a kis hangológép viszont bármikor előkapható, és pontosan be lehet vele hangolni az ukulelét.

Republic #605 keménytokban

Vásárlás előtt érdemes a neten alaposan utánanézni a különböző ukuleléknek: ha a terveink megvalósulnak, ezen a blogon is lesznek ukuleletesztek. Addig is itt egy rövid felsorolás - a teljesség igénye nélkül - az ukulelmárkákról:

Abbott, Ana'ole, Antoniotsai/ Hanworks, aNueNue, Applause (Ovation), Aria, Ashbury, Ashton, BeBop, Beltona, Brownsville, BugsGear EleUke, Bushman, Clearwater, Cole Clark, Collings, Earnest Instruments, Cordoba, Favilla, Fender, Flea, Fluke, Gibson, Greg Bennett (Samick), Gretsch, Hamano, Harmony, Hawaiian Ukulele Company, Hilo, Honu, Ibanez, Johnson, Kala, Kamaka, Kanile'a, Kau'wela, Keli'i, Kiwaya, Fender, Keech, Ko'olau, Koa Pili, Koko, Keli'i, KoAlana, KoAloha, Kumalae, Laka, Lanikai, Lazy, Le Domino, Lehua, Leolani, LoPrinzi, Luna, Lyon and Healy, Maccaferri, Mahalo, Makai, Makala, Martin, Mele, Mid, Mitchell, Morelli/Santini, National, Ohana, Ookook, Ortega, Oscar Schmidt, Pahu Kani, Pono, Regal, Republic, Riptide, Rogue, Road Toad, Savannah, Slingerland, Stagg, Swagerty, T's Guitars, Tangi, Tanglewood, Universal Worldwide Trading, Vineyard, Uluru, Weissenborn, Yamaha

Ahogy látható, számos gitárgyártó készít ukulelét is, persze vannak kimondottak ukulelére szakosodott cégek. Itt, Magyarországon (sőt, még Európában sem) nem vagyunk "eleresztve" akkor választékkal (ukulelére szakosodott magyar hangszerboltról nem is tudok a nem túlzottan nagy kereslet miatt), mint mondjuk az USA-ban, tehát a fenti márkák közül alig néhány elérhető itthon. Ezek közé tartozik pl. a Lanikai, amelyet több itthoni hangszerbolt is forgalmaz, személy szerint az egyik kedvenc márkám. A Lanikain kívül elérhető még itthon a Samick, Harley Benton és néhány egyéb márkájú ukulele, de - ahogy fent is írtam - óva intek mindenkit a 10.000 forint körüli nagyon alacsony minőségű és igénytelen kivitelezésű hangszerektől.

Az ukelele kiválasztásánál el kell döntenünk azt is, milyen méretűt kívánunk megvenni. Az első bejegyzésben szó volt arról, hogy ukulelét négy méretben gyártanak: szoprán, koncert, tenor és bariton. Ez egyben méretsorrendet is jelent a legkisebbtől a legnagyobb felé haladva. Hogy valaki milyen méretűt kíván venni, ezt indenkinek magának kell eldöntenie: aki még nem látott élőben ukulelét, mindenképpen keressen olyan hangszerboltot, ahol a kezébe foghat egyet, mert anélkül elég kockázatos megvenni. A szoprán méretű ukulele férfiaknak szerintem nagyon kicsi, egy közepes tenyérméretű ember viszonylag nehezen fog tudni akkordokat lefogni rajta. Dallamot viszont szépen lehet rajta játszani, a hangja éles, fényes, kevéssé öblös, az akkordok pedig kicsit cincognak. A nagy, lapátkezű férfiak ne is próbálkozzanak szoprán ukulelével, nekik a koncert, tenor, bariton ajánlható, ezeken az akkordok is szebben zengenek. A nők kisebb keze viszont kényelmesen elfér már a szoprán ukulelén is. Nem árt azt sem megjegyezni, hogy nemcsak az ujjaknak és a tenyérnek az ukuleléhez, hanem az ember teljes karjának az ukulele testéhez viszonyított mérete is fontos különösen azoknál az ukuleléknél, amelyeken nincs vállpánt, hiszen ebben az esetben a pengető kéz könyökével, felkarjával tartja az ember a hangszert játék közben. Egy nagydarab embernek rendkívül kényelmetlen lehet tartani a szoprán ukulelét, mivel az túl kicsi a karjának hosszához képest. Hozzáteszem, ez is gyakorlat és megszokás kérdése, de egy kezdőnek mindenképpen figyelembe kell vennie azt is, hogy a saját adottságaihoz "passzoló" hangszert válasszon.

Az ukulele húrjainak (és persze minden egyéb alkatrészének) minőségéről is sokat lehetne írni, de ezekről inkább majd külön bejegyzésekben. A húrok vonatkozásában általánosságban megállapítható, hogy egy drágább hangszert értelemszerűen jobb húrokkal látnak el.

Aki 40-50.000 forintot is tud szánni az ukulelére, neki opció lehet az elektroakusztikus ukulele is. Az elektroakusztikus hangszer jó tulajdonsága, hogy erősítő (hangfal) és mindenféle kütyü nélkül is van hangja, hangereje, hiszen a teste felerősíti a levegő rezgését, azaz akusztikus hangszerként is használható, még jobb tulajdonsága, hogy ráköthető erősítőre, effektre, így egy nagyobb zenekar "teljes jogú" tagjaként hihetetlen érdekes hangzásokat is elő lehet csalni belőle. Feltételezem, legtöbben nem elektroakusztikus hangszer választanak kezdő hangszerként. A későbbiekben az elektroakusztikus ukuleléknek is szentelünk majd külön bejegyzést, egyelőre itt egy kép az erősítő csatlakozójáról az ukulele fenekén:

A fentiekből tehát látszik, hogy nagyon sok szempontot lehet (és kell) érvényesíteni az ukulele kiválasztásakor, megvásárlásakor kezdve az ártól a gyártón keresztül a méretig, tuti recept tehát tényleg nincs. Egy valamit szeretnék még javasolni: neten csak azok rendeljenek, akik 100%-ig biztosak abban, hogy milyen hangszert fognak kézhez kapni, ha pedig hangszerboltban szeretnénk vásárolni, és ott csak rendelésre hozzák az adott hangszert, inkább várjuk ki azt az egy vagy két hetet, mire megérkezik, ne alkuldjunk meg egy olyan hangszerrel, ami ugyan készleten van, de nem felel meg pontosan az igényeinknek.

Ez egy nagyon érdekes kérdés, és megválaszolása nem köthető kizárólag az ukuleléhez. Szerintem az ember(iség) legcsodálatosabb alkotásai közé tartoznak a hangszerek, amelyek az énekhangot kiegészítik, kísérik, kordában tartott megszólaltatásuk (azaz a hangszerjáték) bármilyen nemzetiségű, nyelvű, kultúrájú embereket képes összekötni, hiszen a zene egy olyan közös nyelv (bocs ezért a közhelyért...), amelyet bárhol értenek a világon. A zenét "csinálni" és hallgatni is az emberi mivoltunk alapvető eleme...

Visszakanyarodva az ukuleléhez... Ahogy az első bejegyzésben is olvasható, egy egyszerű négyhúros hangszerről van szó, és meggyőződésem, hogy azon hangszerek egyike, amelyikkel egy különösebb zenei előképzettséggel nem rendelkező ember is hamar sikerélményhez jut. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert sokan azért hagyják abba (vagy el sem kezdik) a zenetanulást, mert túl fáradságosnak (bonyolultnak) tartják, és esetleg a kezdeti nehézségek, bukdácsolások miatt azt hiszik, nincs tehetségük hozzá, és inkább abbahagyják. Természetesen minden tanulási folyamat nehéz, nincs az az ember, aki először leülve pl. a zongorához akár egy egyszerűbb darabot is "fogyasztható" (azaz hallgatható) módon el tud játszani. Nyilvánvalóan ráfordított időtől, munkától is függ az, hogy ki milyen hangszeren mennyi idő alatt tanul meg úgy játszani, hogy az saját maga, illetve mások számára is élvezhető legyen. (Arra nem térnék ki, hogy persze vannak tehetségesebb és kevésbé tehetséges emberek, így egyénenként rengeteg mindentől függ a tanulási "sebesség".) Nos, az ukuleléről bátran állíthatom, hogy ha valaki kitartóan és szorgalmasan gyakorol naponta legalább 15-20 percet (vagy többet, ha van rá ideje), akkor már egy-két hónap elteltével el tud jutni olyan szintre, hogy elkezdi élvezni, hogy el tud játszani rajta néhány dallamot, és a fontosabb akkordokat (legalább fejben) biztosan tudja.

Tehát mindenkit bátorítok arra, hogy - a korától függetlenül - bátran vágjon bele a zenetanulásba! Nem ördöngősség! És ha ukulelézni szeretne megtanulni, kövesse ezt a blogot! :)

A magyar ukulele blog létrehozásával célom, hogy minél több emberrel ismertessem meg ezt a kis csodálatos hangszert, és hozzak kedvet nekik az ukulelézéshez. Remélem, az index ukulele fórumának olvasóit, kommentelőit is ide tudom csábítani.

A későbbiekben igyekszem minél több érdekes témáról írni (akkordokról, dalokról, márkákról, ukuleleszerelésről, valamint az ezzel kapcsolatos személyes tapasztalataimról stb.) úgy, hogy kezdők és haladók is megtalálják az őket érdeklő bejegyzéseket. Leírásaimban igyekszem majd közérthető lenni, hogy a teljesen kezdők is megértsék az alapvető dolgokat, a nekik szóló bejegyzésekben a zeneelméleti alapokat is el fogom majd magyarázni.

Elsőként a legfontosabb tudnivalók következnek az ukuleléről. A Wikipédia szerint:

"Az ukulele egy húros hangszer, tulajdonképpen a gitár kicsi, négyhúros változata. Sokan mint hawaii gitárt ismerik, hiszen a polinéz szigetvilág kedvelt hangszere.

Az ukulelét általában Hawaii zenéjével azonosítják, ahol a neve durva fordításban "ugróbolhát" jelent. Az 1880-as években alakult ki a portugál braguinha és a rajão keveréséből. 1879-ben három ember érkezett a Ravenscrag fedélzetén Portugáliából Hawaiira, Honoluluba, akiket az első ukulelekészítőkként tartunk számon: Manuel Nunes, José do Espírito Santo és Augusto Dias. Egyikük, Manuel Nunes szomszédja volt a híres ukulelejátékosnak, Bill Tapiának. Az első hangszerét neki adta el 1915-ben 75 centért.

Az ukulelének négy főbb változata ismert (a kisebbtől a nagyobb felé haladva): szoprán (az eredeti méret), koncert, tenor (1920 óta) és bariton (az 1940-es évek vége óta). A tenor hangszeren a húrok néha duplázva vannak: a hathúros (amikor az első és a harmadik húr van duplázva) és a nyolchúros (amikor mind a négy húr duplázva van) változat ismert.

Az ukulelék (kivéve a bariton méretűt) általában C6 akkord szerint vannak hangolva, azaz G-C-E-A a legfelső húrtól a legalsóig haladva, úgy, hogy a G egy oktávval meg van emelve, "beszúrva" ezzel az E és az A húr hangmagassága közé.

George Harrison élete utolsó éveiben nagyon érdeklődött az ukulele iránt. Mindig hordott magánál kettőt, hogy legyen kivel játszania. További híres emberek, akik játszottak ukulelén: Paul McCartney, Jimi Hendrix, Brian May, Neil Armstrong, Tony Blair és Elvis Presley."

(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ukulele - kicsit pontosítottunk a Wikis leíráson)

Annyival kiegészítem a fenti, "hivatalos" leírást, hogy sajnos a neten sok helyen "gyerek gitárként" emlegetik, ez azonban nem igaz. Csupán kisebb méretéből következően nem lesz "gyerek gitár".

Akik még nem láttak élőben ukulelét, nehezen tudják elképzelni a méreteit. YouTube-on rengeteg ukulelés videó van, érdemes ott keresgélni (a későbbiekben egy-egy bejegyzést fogok szentelni néhány jobb vagy különlegesebb videó elemzésének). Készítettem fotót egy koncert méretű ukuleléről, hogy jól látsszanak a méretarányok:

És végül egy kis kedvcsináló a világ legjobb ukulelejátékosától:

Valószínűleg ez legtöbbünk számára elérhetetlen szint, mégis érdemes gyönyörködni Jake játékában. Ez a videó a tökéletes bizonyíték arra, hogy az ukulele nem játékhangszer (sajnos sokan annak tartják), hanem egy "komoly" hangszer, amiből sok gyakorlással fantasztikus dolgokat lehet elővarázsolni.