Mióta írom a blogot, ez a bejegyzés lesz az egyik kedvencem, mert egy ukulelevásárlást sikerült megörökítenünk.

Egyik nap kaptam egy e-mailt Mankától, aki leírta, hogy nagyon megtetszett neki az ukulele, és - bár nem rendelkezik zenei előképzettséggel - szívesen megtanulna rajta játszani. Néhány nap szervezés után végül 2012. március 6-án estefelé találkoztam Mankával az Ethnosound hangszerüzletben. Kamerával és fényképezővel felszerelkezve érkeztem, és igyekeztem mindent dokumentálni. Először levettünk néhány ukulelét, és hangolni kezdtük őket:

A hangolás nem ment könnyen, mert sok lelkes vásárló volt még a boltban, akik mindenféle hangszert szólaltattak meg a háttérben :). 

"...balra vagy jobbra?"

"...balra!"

"Minden húrt sikerült behangolni!"

Az Ethnosound különleges hangulatú helyiségében a sok érdekes hangszer között minket csak az ukulele foglalkoztatott. Telefonos alkalmazás és hangológép segítségével hangoltuk be az ukuleléket, és az első néhány akkordot megtanultuk. Igazán jó hangulatú délután volt.

Végülis egy Lanikai LU-11-es lett a szerencsés választott, hamarosan keménytok is érkezik hozzá.

"Hogy is van a G-dúr?"

"Aha, így!"

"A bundhoz közel kell fogni."

"A pengetést dobozon keresztül is lehet gyakorolni :)."

A boldog újdonsült ukuleletulajdonos

Örülök, hogy Manka ilyen szép és jó hangú hangszert talált magának, őszintén kívánom, hogy találja meg benne a zenélés csodáját!

A Proud Mary c. számot John Fogerty szerezte és a Creedence Clearwater Revival (CCR) nevű zenekarával adta elő 1969 januárjában (egyes források szerint 1968 karácsonya előtt már megjelent), és nagyon gyorsan hihetetlen népszerűségre tett szert. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy szinte alig akad énekes (együttes), aki (amelyik) ezt a dalt fel ne dolgozta volna. Az eredeti dal is kiváló a maga tisztaságával, egyszerűségével, de nagyon híres feldolgozás fűződik Ike és Tina Turner nevéhez is. Tina Turner szinte kötelezően adta elő a koncertjei során. A magyar előadók közül is sokan elénekelték és éneklik szívesen ezt a dalt (pl. Szabó Eszter is, akinek nagyon jól illik a hangjához a Proud Mary).

Visszatérve egy pillanatra a CCR-hoz: aki nem ismerné az együttest, mindenképpen keressen rá a dalaira YouTube-on, sok kiváló szám biztosítja halhatatlanságukat a rocktörténelemben (Down On The Corner, Who'll Stop The Rain, Have You Ever Seen The Rain, Lookin' Out My Backdoor stb.). Az együttes frontembere, John Fogerty egészen erős, magas hanggal rendelkezik, szenzációsan énekel. És a mai napig koncertezik.

A YouTube tele van Proud Mary-feldolgozásokkal, nagyon érdekeseket is lehet találni (van ukulele-duett is közöttük), érdemes keresgélni. Én egy hirtelen ötletől vezérelve egy ***** parkolóban előkaptam az ukulelét, és pár perc bemelegítés után arra gondoltam, hogy miért ne készülhetne el ott egy oktatóvideó:

Nem tűntem el, szívem szerint folyamatosan gyártanám az ukulelés videókat, de néhány sürgős és fontos dologgal voltam elfoglalva (elsősorban ezzel a honlappal: www.torvenyfigyelo.hu - ez most itt a csúnya reklám helye :)), úgyhogy sajnos nem jutottam el odáig, hogy újabb oktatóvideók készüljenek.

Most sem saját videókkal jelentkezem. Abszolút egysíkúan és minden fantáziát nélkülöző módon három videót osztok meg veletek. Kettő ugyanis Star Wars-filmzene, egy pedig Indiana Jones-téma... hiába, a nagy kedvencek :). Későbbiekben lehet, hogy valamelyikről készítek oktatóvideót. Egyelőre tehát a kedvcsinálók:

Egyik videó sem igazán kezdőknek való, de ez senkinek se vegye el a kedvét! Ahogy már sokszor leírtam: kitartás, szorgalmas gyakorlás szükséges, és hamar el lehet jutni olyan szintre, hogy akár ilyen, kicsit nehezebb darabokat is el tudjon játszani az ember.

A YouTube-on egyébként elég sok filmzene-feldolgozás található (a fenti filmek további zenéiből is), de alaposan meg kell nézni, meg kell hallgatni őket, mert jónéhány feldolgozás pontatlan (dallamban, akkordokban).

Kedves Olvasóim és Kedves Ukulelerajongók!

Ma lett egy éves a blog, köszönöm mindenkinek a kommenteket, lájkokat, e-maileket, biztatást. Sokkal többet értünk el együtt, mint azt gondoltam volna. Nagyon örültem annak, hogy rögtön az első évben bekerült a blog a Goldbenblog versenyen a szakértői kategória top10-be. De ennél ezerszer nagyobb örömet jelentett egy-egy e-mail, amiben a hangszerről kérdeztetek vagy a bloggal kapcsolatos véleményeteket írtátok meg (szerencsére szinte kizárólag pozitívat :)). Munka és számos egyéb elfoglaltság mellett sajnos nehéz összehozni egy-egy új bejegyzést, de igyekszem a havi néhányat tartani. Találkozunk jövőre, mindenkinek zenében, zenélésben és ukulelézésben gazdag új évet kívánok!

A Csendes éj című karácsonyi dal német szövegét Josef Mohr osztrák pap írta Stille Nacht címmel, dallamát Franz X. Gruber komponálta 1818-ban. A ma elterjedt dallam kicsivel eltér Gruber eredetijétől főleg a vége felé. A dalt először az ausztriai Oberndorf bei Salzburg Szent Miklós-templomában (St.Nikolaikirche) adták elő 1818. december 25-én. Mohr már jóval korábban, 1816-ban megírta a szöveget, de csak az előadást megelőző szentestén kérte meg Grubert, hogy szerezzen dallamot és gitárkíséretet hozzá. Nem tudni, mi adta neki ezt az ötletet; a gitárzene abban az időben inkább a szórakozóhelyeken volt jellemző – a hagyomány úgy tartja, hogy a templom orgonája nem működött; a történet egy népszerű változatában egerek rágták szét a fújtatókat). Gruber először nem értett egyet Mohrral, mert félt, hogy a híveknek nem tetszik majd a gitárkíséret, de végül beleegyezett, és megírta a zenét, melyre hatással voltak Gruber szülőföldjének népzenei hagyományai. Mikor befejezte, már csak pár óra volt hátra a miséig. A karácsonyi misére érkező híveket eleinte meglepte az újítás, hogy gitárkísérettel adják elő az éneket, de végül megkedvelték a dallamot.

Az alábbi videóban a Csendes éj ukulele-feldolgozása hallható, látható. Ezúttal nem a "sima akkordozás módszerével" dolgoztam fel a dalt, hanem úgy, hogy a hangszeren egyszerre játsszuk a dallamot is és az akkordokat is. A kezdők számára ez kicsivel nagyobb türelmet és kitartást igényel, de mivel nincsenek bonyolult akkordok és nehéz dallamok, karácsonyig könnyen megtanulható ez a változat (és a család meglepetésére eljátszható a karácsonyfa alatt :)).

103 éves korában elhunyt a világ egyik legidősebb aktív zenésze, Bill Tapia, aki történetesen az ukulelejátékáról volt híres. (Játszott más hangszeren is). 1908. január 1-jén született, tehát néhány hét választotta el a 104. életévének betöltésétől. Hétéves korában kapta az első ukuleléjét, tizenkét éves korára már profin pengetett rajta.

Az ő nevéhez fűződik a világ talán első, ukulelét oktató füzete, amely 1939-ben jelent meg. Olyan zenészóriásokkal játszott együtt, mint Loius Armstrong, Fats Waller (jazz-zongorista), Billy Holliday, de sztárok is tanultak tőle (pl. Shirley Temple, Clark Gable stb.). Itt pedig egy nagyon kedves videó, érdemes megnézni.

Bill, tanítsd a lanton játszó angyalokat ukulelézni!