HTML

Magyar Ukulele Blog

A magyar ukulelések közösségét összefogó blog.

English version: Uke 'n' Play

Ha éppen nem ukulelézünk, az agyunkat tornáztatjuk:

Információk, elérhetőség

E-mail és Google talk cím:



                                                   

 

A Magyar Ukulele Blogot a Goldenblog 2011-es versenyen a zsűri beválogatta a szakértői kategória top10-be.

Akkordtáblázat

KEDVEZMÉNYES HANGSZERVÁSÁRLÁS

Még nincs ukulelém!
Miért jó megtanulni ukulelézni?
A zenehallgatásról
Miért érdemes zenét tanulni, zenélni?
A hangszeres játék jótékony hatásai
Ismerkedés az ukulelével I.

Ismerkedés az ukulelével II.
Ukulelevásárlás
Ukulelevásárlás kisgyereknek
Tokkérdés
MONO - a félkemény tokok Volvója

Kipróbált ukulelék:
Kala, a kis színes
Kala KA-S
Kala KA-MC
A Kala szoprán banjoleléje
Kala U-BASS I.
Kala U-BASS II.
Lanikai LU-11 - A tökéletes első ukulele
Lanikai LU-21
Lanikai LU-21C
Lanikai LU-21CE
A Risa koncert méretű ukuleléje diófából
Szivardobozlele

 

Már van ukulelém!
Friss ukuleletulajdonosoknak I. - a hangszer tartása, pengetése
Friss ukuleletulajdonosoknak II. - az első akkordok
Pengetési technikák kezdőknek
Az összes akkord (középhaladóknak)
Hangolódjunk!

Online ukulelehangoló
A relatív hangolás
Zeneelméleti alapok - csak türelmeseknek!
Hangszertanulás, hangszervásárlás (humor)
Latinos dallamok az erdőben
Blues ukulelére és zongorára

Ukulelére feldolgozott dalok:
3 Non Blondes - What's Up feldolgozás
4 Non Blondes - What's Up
Adele - Rolling In The Deep
Boldog szülinapot!
Bon-Bon - Valami Amerika
Cee Lo Green - Forget You
Creedence Clearwater Revival - Have You Ever Seen The Rain
Creedence Clearwater Revival - Proud Mary
Csendes éj
Indiana Jones
Indiana Jones - heavy metal
Komár László - Halványkék szemek
Kiskarácsony, nagykarácsony
Mendelssohn - Nászinduló
Mennyből az angyal
Mennyből az angyal – Hogyan játsszuk?
Nemzeti dal
Tankcsapda - A rock and roll rugója
Tavaszi szél vizet áraszt
The Beatles - A Hard Day's Night
The Beatles - From Me To You
The Beatles - I Feel Fine (3 ukulelére)
The Beatles - Let It Be
The Beatles - Nowhere Man
The Beatles - Twist and Shout
The Lion Sleeps Tonight - Így altass oroszlánt!
The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me
The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me - Hogyan játsszuk?
Pachelbel D-dúr kánonja
Pachelbel D-dúr kánonja - Hogyan játsszuk?
Quimby - Most múlik pontosan
Republic - 67-es út
Republic - Szállj el, Kismadár

Ha csak úgy olvasgatnál:
Pink Martini
A legifjabb padawan
A méret nem lényeg II.
Paul McCartney koncertjén jártunk - élménybeszámoló
Három év kihagyott felvételei
A méret nem lényeg!
Lanikai UkeSB
A portlandi vendég I.
A portlandi vendég II.
Fut a kicsi kordé...
Ukuleleszó a karanténból
Ukulele wars
Bohemian Rhapsody - MUSIKMESSE 2012
MUSIKMESSE 2012 - Frankfurt - az ukulelekínálat
Ukulelevásárlás Mankával az Ethnosoundban
Filmzenék
Elbúcsúzunk Bill "Tappy" Tapiától
*(l)ele
A sarod és a közel-keleti lant esete...
Ethnosound - ukuleleteszt, blues jam :)
Ukulelézett, Mylord?
Ukulelére hangolva
Látogatás az Ethnosoundnál
Vendég a háznál: zongora
A zene és a humor
Banjolele
Ukulele blues
Build Me Up Buttercup
Blogmacska
Kedvcsináló - avagy a kihagyhatatlan videó
Az első magyar ukulele blog

A bejegyzések időrendben:
Első oldal (a frissebb bejegyzések)
Második oldal
Harmadik oldal
Negyedik oldal
Ötödik oldal
Hatodik oldal
Hetedik oldal
Nyolcadik oldal
Kilencedik oldal
Tizedik oldal
Tizenegyedik oldal
Tizenkettedik oldal
Tizenharmadik oldal
Tizennegyedik oldal
Tizenötödik oldal
Tizenhatodik oldal
Tizenhetedik oldal
Tizennyolcadik oldal
Tizenkilencedik oldal (legkorábbi bejegyzések)

Partner oldalak:
www.kamatkalkulator.hu
www.mesterlogika.hu

www.ethnosound.hu
www.ringato.hu
www.torvenyfigyelo.hu
www.hatarido-szamitas.hu

Címkék

adele (1) akkord (63) akkord lefogása (37) április (1) ás és (1) baki (1) banjo (1) banjolele (1) bariton (2) barré (1) basszusukulele (1) beatles (11) blog (2) blues (1) bon bon (1) boogie woogie (1) búék (1) bund (26) ccr (1) dal (37) dallam (4) dalszöveg (3) dob (1) dream (2) dúr (28) együtt zenélés (8) erdő (1) esküvő (1) ethnosound (3) fej (1) feldolgozás (36) fesztivál (2) filmzene (2) flamenco (2) foundations (1) from me to you (1) gitár (1) goldenblog (1) halványkék (1) hanglyuk (3) hangolás (21) hangológép (11) hangszerbolt (16) hangszerkészítés (2) hangszertanulás (3) hangszervásárlás (6) heavy metal (1) hegedű (4) humor (1) húr (28) húros hangszer (23) illés (1) indiana jones (4) john williams (1) kabala (1) kala (5) karácsony (5) kíséret (20) klasszikus (2) komár (1) komolyzene (3) koncert (5) kotta (8) külföld (1) lanikai (15) lászló (1) let it be (2) lion (1) macska (1) Martini (2) mendelssohn (2) moll (16) nászinduló (1) népdal (1) nyak (1) összhangzattan (2) pengetés (30) petőfi (1) pihenés (2) Pink (2) poén (1) queen (1) quimby (1) republic (2) ringató (1) Risa (1) rock and roll (2) rolling+in+the+deep (1) rumba (1) sleeps (1) spanyol (1) star wars (2) szolfézs (1) szoprán (2) születésnap (1) tempó (3) tenor (1) test (4) tok (3) tolcsvay (1) tonight (1) ukulele (73) ukulelevásárlás (18) ukulele fogása (15) ukulele orchestra of great britain (1) ukulele tartása (13) valami amerika (1) vicc (2) zene (34) zenehallgatás (3) zenekar (6) zenélés (38) zenész (3) zenetanulás (33) zongora (6) Címkefelhő

Utolsó kommentek

2012. 10. 28.
17:42

A zenehallgatásról

tb79  |  18 komment

Nevettél már zenén? Elmosolyodtál már azon, ahogy és amit játszik valaki? Bármilyen hangszeren. Zongorán. Dobon. És most nem a humoros videókra gondolok, ami azért mulatságos, mert az ember gyarló. Hanem azért csiklandozza a hasadat a kuncogás, mert valaki zseniálisan játszik a hangszerén, és a füled nem győzi beinni a levegő rezgését. Vagy érezted úgy, hogy sírnod kell azonnal és ott, helyben azért, mert annyira letaglóz az az energia, ami a zenéből árad? Néztél már ámulva egy profi zenészt, aki a színpadon eggyé válik a hangszerével, az együttes pedig egy nagy, organikus egységként egy másik univerzumba helyez néhány percre vagy még több időre? Ámultál már azon, milyen pókszerűen jár a gitárszóló közben a gitáros ujja, és milyen az arca, amikor koncentrál a játékra? És ha nem koncerten hallgatsz zenét, hanem otthon, és becsukod a szemed, észrevetted már, hogy ez a vokál milyen szenzációs vagy a basszusgitár szólama mennyire feldobja a számot? Tudod, milyen apró, pici részletekből tevődik össze egy jó dal? Mi minden járul hozzá ahhoz, hogy AZT érezd zenehallgatás közben, amit érzel?

zh3.jpg

Nem ismerek olyan embert, aki azt mondta volna nekem, hogy nem szereti a zenét. Ha megkérdezem, milyet, még arra is mindig kapok választ stílus(ok) megjelölésével vagy együttesek, dalok felsorolásával. Miért tetszik ez a szám neked? – kérdezem. Többnyire azt a választ kapom, hogy „mert olyan zúzós”, „energikus”, „lágy és romantikus”. Aki messzebb merészkedik, azt mondja: „annyira jó benne a gitárszóló”. Hogy miért mondom, hogy messzebb merészkedik? Mindjárt kiderül.

Sokan nem is hiszik (vagy bele sem gondolnak), de a zenéről is el lehet mondani, hogy az adott dalt miért érezzük jónak, miért szeretjük hallgatni. A festményekről – és persze bármilyen művészeti alkotásról – is elmondják, hogy ilyen a színhasználat, olyan az ecsetkezelés stb., és – bár nem rohanok naponta kiállításokra – ha néha (na jó, ritkán :)) megnézek egyet-egyet, mindig örülök, ha egy hozzáértő elmagyarázza, mi az, amire érdemes figyelni egy-egy kép kapcsán. És most nem a bullshitgenerátor semmitmondó okfejtésekre gondolok, hanem azokra az apró vonásokra (értsd akár szó szerint is), amelyeket egy hozzá nem értő szem észre sem vesz. Ha viszont valaki megmutatja ezeket, őszintén rá tudok csodálkozni. A zenével sincs ez másképpen.

A legtöbb esetben az egy-egy dallal kapcsolatban megfogalmazott „zúzós”, „energikus” stb. jelzők azt jelentik, hogy az zeneszám úgy összességében tetszik, a teljes darabbal elégedettek vagyunk, ezért azt szívesen hallgatjuk meg. Azért örülök annak, amikor úgy dicsér valaki egy számot, hogy „jó benne a gitárszóló”, mert az azt jelenti, hogy tudatosan (vagy túl sokszor :)) hallgatta meg azt a dalt. Bármilyen hihetetlen, a zenehallgatást is tanulni lehet.

Emlékszünk még arra, hogy énekórákon indokolatlan mennyiségű klasszikus darabot kellett meghallgatnunk? És arra, hogy fel kellett benne ismerni a hegedűt, netán a csellót vagy éppen az üstdobot? Előttünk van a kép, amikor a Himnusz tetőfokán a cintányéros ember eljátssza az egész szólamát :)? Az általános iskolai énekórákon több vagy – ahogy visszaemlékszem – kevesebb sikerrel magyarázták nekünk a tanítók és tanárok a klasszikus zene rejtelmeit, de ezeknél az emlékeinknél már csak a rajzórák temperafesték szagától sárgálló nehéz levegője tolul fel halványabban agyunk hátsó, rejtett zugaiban. (Én legalábbis mindig jobban szerettem az énekórát a rajznál. :)) A kutya valahol a zenehallgatás tanításánál van (vagy volt) elásva, és bár sokaknál feledésbe merültek az énekórai élmények, a mag mégis el van ásva (énekóra ide vagy oda). Ezzel a bejegyzéssel szeretnék erre a magra egy kevés vizet locsolni, hátha elkezd növekedni.

zh4.jpg

Érettebb, idősebb fejjel könnyebben fog menni a zenehallgatás tanulása – vagy ahogy fent fogalmaztam, a tudatos zenehallgatás. Ehhez nem kell semmilyen könyv, nem kell előre elsajátítani semmit. Fül kell hozzá és figyelem. Kell némi türelem is. Annak is megy, aki váltig állítja magáról, hogy nincs hallása. Ez egyébként is egy téveszme, mivel mindenkinek van.

A tudatos zenehallgatás során szükséges, hogy észrevegyük a részt az egészben, a molekulát vagy éppen a cseppet a pohár vízben, míg azt megisszuk. Egy jó kis testmozgás után ittál már tudatosan? Érezted, hogy a nyelvedet lehűti és körbeveszi a víz, és a bubik csipkedik :)? Ahogy a fülünk beissza a dalokat, halljuk, hogy valaki énekel benne. Halljuk-e azt is, hogy valakik énekelnek benne? Egyszerre énekelnek-e vagy egymás után? Lehet, hogy eddig fel sem tűnt, hogy a szólóénekest vokál kíséri? Női vokál vagy férfi? Még sok-sok kérdést fel lehetne tenni csak az énekszólam(ok)kal kapcsolatban. Mi a helyzet a hangszerekkel, a kísérettel?

A mai könnyűzene alapja a dob és a basszusgitár (nagybőgő). Nagyon kevés olyan könnyűzenei szám van, amelyekből ez a kettő hiányzik. (Van viszont egy olyan – és ez itt a részemről egy óvatos értékítélet – kevéssé bonyolult irányzat, amelyik csak ebből áll: drum & base, valakiknek biztos bejön ez a műfaj is, zeneileg nagyon röviden és egyszerűen kivesézhető tartalommal, ehelyütt nem vesztegetnék rá szavakat.) Először próbáljuk megkülönböztetni a hangszereket (vö. énekóra :))! De talán most szívesebben tesszük, hiszen olyan dalra figyelünk, amit ösztönösen szeretünk. Meg tudjuk-e különböztetni a gitár hangját a többi hangszerétől? Végig tudjuk-e úgy hallgatni a számot úgy, hogy csak a gitárra figyelünk. Észrevesszük-e esetleg azt, hogy több gitár is hallatszik? Van-e egy akusztikus gitár, amelyik végig csak kíséretet játszik, és a kíséreten lubickol-e egy elektromos gitár mint szólógitár? Jó néhányszor előfordul, hogy több gitár is játszik kíséretet, és szinte lehetetlen megkülönböztetni (megszámolni) hallás után, hogy hány gitárt is hallunk valójában. Most pedig figyeljük csak a dobkíséretet! Ugye milyen egyenletes, lüktető ritmushátteret, keretet biztosít az egész kompozíciónak? Hallunk különböző ritmusokat? Hogyan váltogatja a dobos a cintányérokat, hogyan szövi bele azokat a dobütései közé? Milyen más hangszereket hallunk? Zongorát esetleg vagy valamilyen szintetizátor-hangszínt? Végig kalimpál-e a háttérben vagy csak bizonyos helyeken kapcsolódik be (például a bevezetőben, az átvezető részben, esetleg a végén valamilyen frappáns lezárással)? Beúszik-e valahol egy vonóskar, a hegedűk szelíden kitöltik-e az egész hangzásvilágot? Vannak-e fúvósok? Mi a szerepük? Szólót játszanak? Az énekszólamot egészítik ki? Van-e olyan hangszer vagy effekt, ami különleges, amilyet ritkán hallunk vagy más számban még nem hallottunk?

zh1.jpg

Hogyan váltakoznak a versszakok, milyen a dal struktúrája? Ezt kicsit nehezebb követni vagy fejben tartani. Megpróbálhatjuk azt, hogy rákeresünk a szám dalszövegére, és azt olvasva hallgatjuk a felvételt. Így könnyebb a dolgunk, hiszen a dalszöveget figyelve és a dalt hallgatva észrevehetjük, hogy például két versszak után egy átvezető rész következik, mert más a dallama, más a kísérete, eltérő hosszúságú a dalszöveg, eddig nem hallott hangszer szólal meg, az eddig hallhatóak közül egyik-másik elhallgat vagy teljesen más játszik. Ez tehát lehet egy átvezető rész, amelyet egy új versszak követhet vagy éppen a refrént készíti elő. Milyen hosszú a refrén? Inkább visszafogott vagy éppen ott tör ki a dal, éri el tetőfokát. Hogyan térünk vissza a versszakhoz? Újabb átvezető résszel? Miként ér véget a dal? Esetleg egy hirtelen befejezéssel? Egy korábban nem használt akkorddal vagy dallamfordulattal? Vagy egyszerűen elhalkul?

Figyelhetjük, hogy van-e a dalban moduláció. A moduláció azt jelenti, hogy – többnyire egy fél hanggal – följebb folytatódik a dal, mint eddig. Ilyenkor azt érezzük, mintha a korábbi hangmagasság "elhasználódott volna", mintha az eredeti hangnem "elfáradt volna", és felfrissülve, új erővel vágunk neki a szám hátralévő részének frissen, kicsit magasabban. Állatorvosi ló a Roxette – How Do You Do? című száma, amelyikben még egy perc sem telik el, máris hallunk benne egy modulációt (kb. 0:50 környékén), de nem fukarkodnak, mert ezt követően van még vagy két moduláció. Érdekes figyelni a moduláció használatát, ma már azért eléggé közhelyes megoldásnak számít.

Még tovább lehet menni, ahhoz azonban kell némi zenei előképzettség. Feltehető az a kérdés, hogy milyen akkordmenetre épül a szám (azon belül a versszakok, a refrén stb.). Ezeket az akkordokat látjuk, amikor ez dal akkordjait letöltjük az internetről, és ahogy itt, a blogon is jelölni szoktuk a dalszövegben az akkordokat, de ezek között nem is akármilyen összefüggések vannak! Izgalmas ezeket az összefüggéseket felfedezni, és sokszor rájönni, hogy nincs rettenetesen nagy újdonság a nap alatt, számtalan akkordfordulatot ezerszer felhasználnak, legfeljebb átültetik más hangnembe az egészet, szokatlan hangszereléssel dobják fel a dalt, vagy valamilyen más ötlettel bolondítják meg a számot, ezért nem érezzük azt, hogy ezt mintha már hallottuk volna valahol. Ki mondaná meg, hogy a Beatlestől a Let It Be versszakai, Jazon Mraztól az I’m Yours versszakai, Elton Johntól a Can You Feel the Love Tonight refrénje, a Republictól a 67-es út versszakainak akkordmenete megegyezik? (Pontosítok, az adott hangnemben a meghatározott fokon játszott dúrok és mollok sorrendje egyezik, de transzponálással megkapnánk ugyanazokat az akkordokat… de minderről majd egy későbbi bejegyzésben.) A tempó, a hangnem, a hangszerelés, a kíséret, a vokál és sok más apró zenei ötlet és egyéb körülmény teszi egyedivé a dalokat akkor is, ha egyébként sokszor használt akkordsorra épülnek. Sajnos kivételek is akadnak, amikor a lopkovicz borzasztóan egyértelmű, itt egy elrettentő példa (The Beatles – Ob-la-di, Ob-la-da vs. The Offspring – Why Don’t You Get a Job). 

A YouTube egyébként tele van olyan videókkal, amelyeken bemutatják ezt a jelenséget, tehát azt, hogy adott akkordsorra milyen sok dalt építettek már.

Visszakanyarodva a zenehallgatás témájához: a fentiekben rengeteg könnyebben és kicsit nehezebben megválaszolható kérdést tettünk fel, amelyekre egy-egy dal hallgatása közben megpróbálhatjuk megtalálni a választ. Természetesen nem az a feladat, hogy zeneileg ízekre szedjünk egy-egy számot, hanem az, hogy kicsit tudatosabban, a részletekre figyelve füleljünk, vegyük észre azokat a zenei ötleteket, fordulatokat, amelyeket a szerzője elhelyezett itt-ott. Nem véletlenül nem írtam most sem dalszövegről, sem videoklipről, semmi ilyesmiről. Egyrészt a dalszöveg engem nem igazán szokott érdekelni, mélyenszántó gondolatokat máshol keresek, felőlem akár a kertásásról is szólhat egy dal, ha zeneileg megfog, más nem érdekel. A videoklip sem érdekel, ha zenéről van szó, azt hallgatni kell, nem nézni, ha már az kell egy számnak, hogy csak videoklippel legyen érdekes, ott már gond van. (Más kérdés a koncertfelvétel, én imádom nézni a zenészeket, ahogy ügyködnek a hangszereiken.) A videoklipes kérdés átvezet egy másik témához, mégpedig az előrecsomagolt, színes-szagos ipari zenegyártáshoz, amely esetén nem a minőség, az ötlet a lényeg, hanem az, hogy „vedd meg!”. Ezzel kapcsolatos rettenetes gondolataimat nem ennek az írásnak a keretében szeretném megosztani, de az biztos, hogy a magukat „zenésznek” nevező DJ-kről, az elektronikus „zenéről”, a dzsásztin bíberekről és a különböző katasztrofális magyar tehetségkutatókról bulvárműsorokról jónéhány keresett, de még inkább keresetlen gondolatot le tudnék írni. Bár ez utóbbiakról a comment.com és a hogyvolt blog kimerítő és tökéletes írásokat közölt már.

zh2.jpg

Kíváncsi vagyok arra, ha most, kedves Olvasó, meghallgatod a kedvenc számodat, tudod-e kicsit más füllel hallgatni, amit hallasz, észreveszel-e valami pluszt, felfedezel-e olyasmit, ami fölött eddig esetleg elsiklott a figyelmed. Remélem, igen! Az is lehet, hogy elmosolyodsz egy zenei megoldáson vagy éppen könny szökik a szemedbe, mert észreveszed azt az apró szépséget, amit eddig nem vettél észre. Minél több és több számot hallgatsz meg tudatosan, egyre újabb és újabb dolgokat fogsz felfedezni, és csodálatos dolog a zenei felfedezés örömét megélni!


Ha tetszik a blog, kövess minket Facebookon!


Címkék: zene dal beatles kotta akkord zenekar feldolgozás zenélés kíséret zenehallgatás zenetanulás moll

18 komment · 1 trackback

Ukulelézés előtt/után:

A bejegyzés trackback címe:

http://uksi.blog.hu/api/trackback/id/tr214875276

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 38. Burzsoá Nyugdíjasok-lemezeket minden zenegépbe! 2012.10.29. 18:16:51

Mind a kettőt. Az 1998-as Idősebbek is elkezdhetik és a 2001-es Olcsó játék hülyegyerekeknek címűt. Az egyik alapabb alapmű, mint a másik. Meg különben is: a 2004-es búcsúkoncertjük óta felnőtt egy teljes generáció, akik „még azt se tudják, hogy kik ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MoxNox 2012.10.29. 00:28:23

Kár volt Az elektronikus zene fikázásért a végén.

Ian Turel 2012.10.29. 08:37:35

@MoxNox: az elektronikus az nem zene. A hangszerrel játszott az igazi zene. Az előbbi csak számítógéppel előállított zajok. ÷)

MoxNox 2012.10.29. 08:45:05

@Ian Turel: Kicsit mindig irigykedem, amikor valaki ilyen megfellebezhetetlen tudás birtokába kerül. Minden bizonnyal hosszú évek elmélyült bölcselkedése, vagy egyenesen isteni kinyilatkoztatás szükséges hozzá...

tb79 · http://www.ukulele.hu 2012.10.29. 08:56:32

@MoxNox: Az elektronika nyilván minden zenében ott van valamilyen szinten (effekt, erősítő stb.), ezzel semmi gond.

Ha valaki számítógépen összeklikkel egy dalt előre legyártott dobbal és zenei alappal, azt sosem fogom igazi zenének tartani.

@Ian Turel: Így van :).

Circus 2012.10.29. 18:41:37

@Ian Turel:
Vangelis? Jean-Michel Jarre? Vagy Ian Hammer, Tangerine Dream, /félig Mike Oldfield is, csak, hogy a(z általam) legismertebbeket említsem...
Őket tán nem kellene egy napon emlegetni a tuctucgenerátorral legyártott izékkel.

clegane 2012.10.29. 19:03:35

hiába a magas lóról osztó cikk, ha valaki az elektronikus zenét képes könyékből elhessenteni, az igazából nem ért a zenéhez, ennyi.

hozzaszolo 2012.10.29. 19:15:37

olyan gondosan felépített elektronikus zenék vannak amikről álmodni sem mertek, csak hát sosem juttok el oda mert a haver tucattrenszeinél megálltok, ami jogos lenne persze, de hát az a legalja...

szaniter (törölt) 2012.10.29. 19:17:11

a nem elektronikus zene az nem zene. A számítógéppel játszott az igazi zene. Az előbbi csak hangszerekkel előállított zajok. ÷)

így is lehet gondolkodni.

@tb79: klikkelj össze egy dalt, a zeneszerkesztőt még meg is választhatod :))))))))))))))))))))))))))))))))

személyeskedni pedig nem fogok. a kompjúter is hangszer, ha jó kezekben van.

tb79 · http://www.ukulele.hu 2012.10.29. 19:18:32

@Circus: Nem is említem. Egy külön írást lehetne az elektronikus zenéről és azok irányzatairól regélni, ennek a bejegyzésnek nem ez lényege, tartalma.

@clegane: Ld., amit Circusnak írtam. És az a mondat, amin itt többen elkezdtek lovagolni, így kezdődik: "Ezzel kapcsolatos rettenetes gondolataimat nem ennek az írásnak a keretében szeretném megosztani...". Sajnálom, ha Te látsz magas lovat a bejegyzésben, én nem, és az is biztos, hogy sok ember jobban ért a zenéhez mint én.

Sajnálom, ha nem fogalmaztam egyértelműen, bővebben az elektronikus zenével kapcsolatban. Én egy időben pl. rengeteg Jarre-t hallgattam (és Vangelist is), mivel számtalan zenei ötlet van bennük. Sőt a Delta főcímzenéjét kifejezetten szeretem, azt is gyakran meghallgatom. Ezekben a zenékben van gondolat, ötlet, érződik, hogy hatalmas zenei képzettség és tudás van mögöttük. Nem ezekre az elektronikus zenékre gondoltam, hanem azokra, amelyek 2 dob és 2 base mintából állnak, a vokál egyszer felvett ütem 50-szer ismételve stb. De ha megkérdezzük attól, aki ilyet összekattintott, hogy mi az a C-dúr, csak bután néz maga elé. De persze zenésznek tartja magát.

clegane 2012.10.29. 19:23:20

@tb79: jó jó, én kérek elnézést hogy ilyen nyersen szóltam hozzá.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.10.29. 19:35:10

Én 40 éves koromban jöttem rá (ez 5 éve volt) mi is a zene és a hallgatása. Addig csak amolyan passzív hallgatója voltam a háttérzörejnek.

Viszont azóta képtelen vagyok komolyan hallgatni bármit ami nem klasszikus zene. Rájöttem: hozzá képest minden halovány.

Annak idején - úgy 30 éve - élveztem az ELO nevű együttest. A minap letöltöttem az összes számukat, rátettem a zenehallgató berendezésemre, majd rájöttem: ez nem az igazi. Töröltem is 2 nap múlva.

Az egyetlen amivel kivételt tudok tenni a modern zenéből az az elektronikus zene, az áll legközelebb a klasszikushoz. Mást képtelen vagyok hallgatni, egyszerűen nem érdekel, mert - ha jó is - egyszerűen nem az igazi.

shitgun 2012.10.29. 20:09:23

Jaj de dedós vita ez az elektronikus zene nem zene című ökörség. Én speciel leszarom, hogy miként, mivel készül, az a lényeg, hogy tetszik, vagy sem. Tizenéves korom óta metalos, rockzenés vagyok, de egyes elektronikus zenék is nagyon tetszenek, a lényeg a hatás, amit gyakorol rám. Különben meg az elektronikus zene áll a lehető legközelebb a zene eredeti gyökereihez, a törzsi zenékhez, a primitív ütemekre épülő egyszerű muzsikához. A fanyalgó menjen el Kongóba, és magyarázza meg a bennszülötteknek, hogy a zenéjük szarr, mert csak monoton dob és kántálás van benne, bezzeg Steve Vai szólói. Marhaság. A poszt meg érdekes dolgot vet fel, én magam a harmincat elhagyva eszméltem rá, hogy a régi kedveneimben, melyekre sokszor csak a fejemet ráztam, meg üvöltöttem, micsoda finomságok vannak. És egy csomó olyan zenét fedeztem fel, amit tíz éve még lassúnak, langyosnak, porosnak éreztem, például a Deep Purple ma már frenetikus örömöt okoz, de ezer példa van még. A posztbeli drum and base- ért viszont jár egy fekete pont, főleg, hogy az előző mondatban esik szó a dobról és a basszusról.

shitgun 2012.10.29. 20:12:37

@maxval, a gondolkodni próbáló birca: én sokat próbálkoztam a klasszikus zenével, de csak nem sikerült megkedvelni. Lehet, hogy annyira még nem lassultam le:) Tökéletesen értem benne, hogy miért jó, de tetszeni nem tud. Talán majd később, pár éve a jazztől is kiütést kaptam, most meg bejön.

acko · http://acko.blog.hu 2012.10.29. 21:21:16

Azért szerintem a hangerővel nagyon csínján kell bánni!

tb79 · http://www.ukulele.hu 2012.10.29. 21:21:52

Az én zenei ízlésem is változik, van, amit régen nem tudtam meghallgatni, most pedig igen, és biztosan a jövőben is lesz olyan zene, amit kedvelni fogok, pedig most elmenekülök előle :).

Raziel-Anarki 2012.10.30. 11:04:10

elektronikus zene és elektronikus zene között is van különség, mint ahogy elő (rock)zenében is van pl Nickelback, meg számtalan ötlettelen, , de mégis népszerű "garázsbanda".

igaz h a legtöbb elektronikus zene, főleg a progresszív irányzatok, végtelenül leegyszerűsített, butított zenei keretrendszerben készülnek, de van egy szűk előadói réteg akik a klasszikus zenével felérő komplexitásű mesterműveket adnak ki a a kezeik közül

(gondoljunk csak jean michel jarre-ra, vagy akár presser gábor electromantic albumára a régiek közül, vagy ilyesmikre az újak közül: www.youtube.com/watch?v=36fzPLzeZbQ , ez meg más hangszereléssel klasszikus zenének is elmenne: www.youtube.com/watch?v=bE-0YZaV3WM )

de a tény az tény. elektronikus zenében nagyítóval kell keresni a hallgatásra érdemes műveket. a kevésnél is kevesebb van.

Circus 2012.10.30. 15:09:16

@tb79: '...az elektronikus „zenéről”...'

Ebből nem az jön le, hogy az említett előadókat másképp értékeled, mindazonáltal, miután a véleményeink alapvetően egyezni látszanak, inkább csak jelezném, lehet, körültekintőbben kellene fogalmazni - szerintem :)

Ugyanakkor számomra pl. a progreszív rock, illetve, hogy mást mondjak, a jazz hallgathatatlan (konkrétan fejfájást okoz, nekem valószínűleg túl kakofón/disszonáns mindkettő), ugyanakkor már mentem úgy hazafelé, hogy kocsiban a Bartókon klasszikust hallgattam.

LIzmiz 2012.10.30. 21:21:23

Sok minden (zenei)tapasztalat, ízlés dolga. Jó ezeket a gondolatokat is megosztani egymással. Hasznos és tanulságos, de ízlésen vitatkozni nem érdemes.

Az írás címe: "A zenehallgatásról" - ezt ne felejtsük el, ténylegesen ez a lényege a bejegyzésnek, dicsérendő a segítő szándék!
Kiváló a téma megközelítése. Saját tapasztalataiból kiindulva kitűnően érzékelteti, hogy mit is jelent az aktív zenehallgatás. Bizony ezt sokan nem tudják, van, aki egész életében nem találkozik vele, pedig "mindig szól valami." A bejegyzés stílusa nagyszerű, az egészhez úgy, ahogy van, gratulálok!
Mindenkinek kívánok valódi, katartikus találkozásokat a zenével, műfajtól függetlenül. Az írónak sok örömet és sikert!